Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Értékjog és zálogjog. 3. [r.]

158 igénye. Ez a kérdés mindig különösen olyankor vált időszerűvé és olyankor állott be a megoldás módjában gyökeres változás., amikor a gazdasági helyzet és a meglévő megoldási mód között disharmonia jelentkezett. Az emiitett célra szolgáló eszközöknek különböző jogrendszerekben különbözőképen megválasztása továbbá azoknak ugyanazon jogrendszeren belül is ismételten bekövetkező megváltozása okozza azt a látszatot, mintha maga a jogintézmény lényege változott volna meg. Ez a látszat magyarázza meg a római jogi zálogjog accidentalis eleiméinek túlságos jelentőséget tulajdonító Shom és du Chesne állásfoglalását is a modern jelzálogjog tekintetében. A másik, a történelmi fejlődés során — ugyancsak a zálogjog lénvegének érintése nélkül — különbözőképen megoldott kérdés, hog-y a zálog-jog jogosultjának, mikiépen szabad a jogának lényegét alkotó jogosítványt gyakorolnia. Mindkét kérdés-komplexum erősen sociális színezetű s ezért a jog lényeg-ének megállapításában nem szabad a*z ilyen tételes szabályoknak túlzott jelentősléget tulajdonítani. Az első kérdéskomplexum jogösszehasonlitó megvilágítása a telekkönyv jelenj tőségének helyes felismerésére1, a második komplexum hasonló tárgyalása a bírói közbenjárás szerepének tisztázására kell, hogy vezessen.31 Kétségtelen, hogy a jogosult javára a zálogjog gyakorlásának lehetőségét a közbenső időben az óvja meg leginkább, ha ő van a dolog birtokában. Az abszolút védelemben részesülő birtokkal megvan a lehetősége a védekezésnek mind a tulajdonos, mind harmadik személyek támadásával szemben. Figyelemmel arra, hogy a zálogjog nem szünteti meg szükségképen a zálogjoggal terhelt dolog tulajdonának az adós részéről harmadik személyre átruházását, jelentős előny van abban is, hogy a zálogjog jogosultjának birtoklása felismerhetővé teszi a tulajdonos jogámak korlátozott ^ voltát. Ez volt >a külső 'megjelenési forma /a görög tpaatt; éú Xúast és héyupov, a római fiducia és pignus, a geruiiáin áltíene Satzung esetében és általában ez a forma akkor, ha a zálogul lekötött dolog ingóság.53 De már a görög jogban, ahol a zálogjog fejlődésének a Solon idejében 51 A történelmi fejlődés ismertetésére a zálogjoggal foglalkozó legtöbb mű kiterjed, igy különösen Dernburg és Soilim idézett művei. A magyar jogirodalomban 1. Ágostom: A zálogjog általános tanai. A görög joggal foglalkozik Weiss: Pfandreehtliehe Untersuohungen I. 1909. 7—33. 1. Gillard L'Hypothéquo conventionelle. 1891. és röviden Güthe i. m. 16. 1. 53 Hogy a 7ipáa!<; EVI Xúas; és a fiducia, amelyeknél a tulajdonjog ruháztatott át a hitelezőre s az ,adós teljesítés esetében a tulajdonjog visszaruházását követelhette, tulajdonképpen nem zálogjogok — a görög jog egyes későbbi' fejleményeit nem tekintve — kétségtelennek látszik. S ezek a formáik is azt mutatják, bogy a cél nem lehet a zálogjog jellemzője, mert a zálogjog célját ,a tulajdonjog átruházásával is el lehet érni. A fiduciát — a zálogjog szerepét Kómában a tulajdonképpeni zálogjog kifejlődése előtt betöltő intézményt — Dernburg siem tartja zálogjognak (i. m. 10. és köv. 1.) s ezért kezdi a zálogjog fogalmi meghatározását a későbbi kifejlődésre átaló kifejezéssel. („... das durch die praetoriache Jurisdiction gebildete dingliche Recht..." i. m. 97. 1.) A fiducia mai jogbeli esete a váltó „elzálogosítása" közönséges forgatmánnyal. Hasonló a helyzet az áltere Satzungnak azoknál az eseteinél, amelyeknél az eladás joga nem volt kikötve. A zálogjoggal azonos gazdasági rendeltetésű és a zálogjoggal kapcsolatban tárgyaltatni szokott intézményeknek a valóságos zálogjogi formáktól elválasztására a következő fejezetben fogok rátérni.