Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - A békeszerződésben foglalt likvidációk hatásköri jogszabályai. 1. [r.]

9 A Békeszerződés előmunkálatainak történetéből tehát megállapítható, hogy az átengedendő területeken is a likvidáció jogát eredetileg megengedő rendelkezem helyetti végleges szövegezésében oly szabályozás keletkezett, amely a felszámolás elvi szabályával szemben mint kivétet, vagyis a likvidáció tilalma jelentkezik az átengedett területeken levő ellenséges vagyon tekintetében s amely rendelkezés végső í'ormulázásaban a St.-Germain-i Békeszerződés 267. szakaszában foglaltatik. Ámde, habár a likvidáció tilalma az átengedett területeken lévő ellenséges javakra benne foglaltatik a Békeszerződésben, mégis annak szövegezői akkor, amidőn a Békeszerződés végleges formát kapott, kifelejtették a Ri-Germain-i Bsz. 249. cikke ama rendelkezésének törlését, amely szerint, noha az átengedett területeken a felszámolás tilalma utóbb belefoglaltatott a 267. cikkbe, ennek a rendelkezésinek törlését a 149. szakasz b) pontjában is keresztül kellett volna vinni. Ebből az elnézésből magyarázható azután az, hogy amig a 267. szakasz kifejezetten kiveszi a likvidáció alól az átengedett területeken levő ellenséges javakat, mégis a 249. szakasz ezekre nézve megengedő kijelentést tesz. A magyar békedelegációnak a íSt.-Germani-i Bsz. előmunkálatai és nevezetesen a likvidációra vonatkozó osztrák iratváltás után nem is volt szükség arra, hogy a békedelegációtól átengedett területeken fekvő magyar javak tárgyában a likvidáció tilalmát tartalmazó rendelkezés felvételit kérje, mert a Trianoni Bsz. 250. cikke első szövegében is magában foglalta azt a tilalmat, amelyet az osztrák békedelegáció csupán nagy küzdelemmel tudott az osztrák javak tekintetében kivívni. Az osztrák és? magyar hasonló tárgyú rendelkezések között, vagyis a Trianoni 250. cikk és a St-Germain-i 267. cikk között a különbség mindössze annyi, hogy a Trianoni Bsz. 250. cikkéhen, nevezetesen annak 3. bekezdéséhen benne foglaltatik a vegyes döntőbíróság kompetenciájának szabálya is, míg ezzel szemben a St.-Germain-i Bsz. 267. cikkéből ez a rendelkezés hiányzik. Tény az, hogy a Trianoni Bsz. szerkesztőinek elnézéséből ugyanaz a tévedés, * amely a St.-Germain-i Bsz. 249. cikkeben feltalálható, ugyancsak megtalálható a Trianoni Bsz. 232. cikkében is, amennyiben annak b) pontja is tartalmazza a 250. cikkben foglalt tilalommal szemben az átengedett területeken lévő magyar javak tárgyában a szövetséges hatalmak likvidációs jogát. Amint tehát az előzőkből kitűnik kétségtelennek kell tartamúink, hogy a Trianoni Bsz. 250. cikkében az átengedett területeken lévő ellenséges javak tárgyában foglalt tilalomnál fogva a szövetséges hatalmak a likvidáció jogával ezeken a területeken nem élhetnek, habár ezzel a tilalommal szemben a 232. cikk b) pontja megengedő rendszabályokat tartalmaz is. Ha tehát elimináljuk a 232. cikk b) pontjának ázt a rendelkezését, hogy a szövetséges hatalmaknak az átengedett területeken joguk volna a magyar javak likvidálására, mégis el kell ismernünk, hogy ugyané törvényhely értelmében kétségtelenül fennáll a szövetséges hatalmaknak az a joga, hogy a régi (tehát nem átengedett) területeiken lévő azokat a javakat, jogokat és érdekeket, amelyek a volt magyar királyság állampolgárainak, vagy az általuk ellenőrzött társaságoknak tulajdonában vannak, visszatartsák és felszámolják. E jogosítvány gyakorlásának azonban maga a 232. cikk b) pontja bizonyos feltételeket, korlátozásokat szab. Nevezetesen kitűnik ebből a cikkből, hogy a felszámolás két alapvető feltételhez van kötve és pedig: 1. csupán a Bsz. hatálybalépésének időpontjában a szövetséges államok régi területein lévő ellenséges javak, jogok és érdekek tarthatók vissza és számolhatók fel, 2. a felszámolásnak az érdekelt szövetscaes és társult állam törvényeinek me a felelően kell történnie. Csak abban az estben, ha ez a két