Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - A békeszerződésben foglalt likvidációk hatásköri jogszabályai. 1. [r.]

LO feltétel megállapítható, hivatkozhatik a felszámoló szövetséges állam arra, hogy a Bsz. reudelktezéseiiipk megfelelő eljárást tanúsított. Minden adott esetben tehát megizsgálandóü hogy a szövetséges hatalom eljárásában e két feltetel megtartása maradéktalanul felismerhető-e? Ugyanis, amennyiben a most emiitett két feltétel megtartatott, kizártnak tekinthető, hogy a magyar állampolgár bárminő igényt, kártérítést támaszthasson a likvidáló szövetséges állam ellen. Az ellenkező esetben azonban, ha a szövetséges hatalom eljárása nem fedi a 232. cikk b) pontjában foglalt most említett korlátozó rendelkezéseket, kétségtelen, hogy a károsult fél ezeknek a feltételeknek meg nem tartása miatt bizonyos jogokat, igényeket támaszthat a likvidálás és a likvidáló fél ellenében- Szükségessé válik tehát, hogy a konkrét esetben a likvidáció eíész menete vizsgálat alá vétessék abból a szempontból, vájjon a likvidálás résjzáfe megszabott feltételeik fennforognak-e vagy sem. Ami ancst már az előbb említett első feltételt illeti, a Bsz. 232. cikkéből, megállapítható, hogy a szövetséges ós társult hatalmaknak a régi területeken az ellenséges javak, jogok és érdekek felszámolás joga biztosíttatott (232. b) cikk), de ezenfelül ugyané hatalmak állampolgárainak a 232. cikk e) pontja alapján a kártérítés joga is biztositlatolt a 232. cikk a) pontjában felsorolt oly háburus, kivételes intézkedések és elidegenítést rendelő intézkedések alapján, amelyek a központi hatalmaktól erednek. A két fogalom: kártérítésihez való jog (232. e) cikk) és a likvidéció joga (232. b) és a c) pont), élesen el választan dók egymástól. Igaz ugyan, hegy a 232. cikk b) pontja alapján gyakorolt likyidációs jog szintén a Bsz. értelmében alkotott rendkívüli, kivételes intézkedésj helyesebben nem egyéb, mint a szövetséges hatalmak kedvezményben való részesítése az ellenséges javak tekintetében, azonban ez a likvidációs jog noha kivételes intézkedés, mégsem tekinthető háboríts intézkedésnek a 232. cikk és _ a hozzácsatolt függelékek alapján és pedig sem tartalmánál, céljánál, sem feltételeinél fogva. A 232. ciikk a) és b) pontja között észlelhető alapvető különbség éppen abban vau, hagy az első pontban említett rendszabályok háborús és kivételes intézkedések, mig az utóbibi pontban foglaltak, noha kivié teles, de nemi háborús, hanem a háborút követő intézkedések lehetnek csupán. Ez a megállapítás már az illető rendszabályok elnevezéséből is kitűnik: ..h.álbon>s kivételes intézkedések"-nek neveztetvén az előbbiek, tehát értelmüknél fogva csak olyan rndszabályok lehetnek, amelvek a háború alatt íoganatosittattak. A 232. és 233. cikkekhez fűzött függelék is ennek a felfogásnak mégfelelőeu tényleg kizárólag oly rendeletekről szól, amelyek a háborús törvényhozás alkalmazásából eredtek, tehát oh) rendszabályokról, amelyek a békekötést megelőzték Ezt a felfogást expressis verbis megtaláljuk az említett függelék első szakaszának utolsó bekezdésében, amely szerint: „A jelen szakasz rendelkezései nem alkalmazhatók azokra... a.z intézkedésekre, amelyeket Magyarország vagy a magyar hatóságok 1918. évi november hó 3-a után tetteik" (Tehát a fegyverszüneti szerződós napját ól.) Minthogy pedig a 238. cikk szerinti ez a kifejezés ..háború alatt" jelenti a hadiállapot bekövetkezéséitől a Bsz. életbelépéséig terjedő időtartamot, nem lehet kétség abban, hogv a háborús kivételes intézkedésekről csak abban az esetben szólbatunik, ha azok ez alatt az időtartam altatt keletkeztek. Ez volna tehát a jogi helyzet a háborús kivételes rendszabályok elbírálásánál. Ha azonban a 232. cikk b) pontjában foglalt likvídációt veszwzük szemügyre, első olvasásra feltűnik, ihogy ily természetű ren-