Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Gladstone [William Ewart] és az ingatlan-zálog. 10. [r.]

148 Gneistnak, mint ezt az illető katalógusból16 kiveszem, két óriási munkája van, melynek a cime igy kezdődik: „Das englisehe \rer\valtungsrocht."J7 Ezenkívül vannak más munkái is, melyek az angol köz- és közigazgatási jogra vonatkoznak.'8 Az amerikai jogtudós sentenciája egyaránt kiterjed, ugy látszik, e munkáknak valamennyijére („his many works", id. helyen). „Köd előttem köd utánnam" e „jogi gondolaf-ban. Ez az „angol jogi gondolat", avagy mondjuk jogi gondolkodás, az a, mint már ismételten emlitve lőn, teljesen ós egészen sajátos és különleges szellemi szövedék, amely a jelen jogügynek körülte is oly, ugyszólva, áthatolhatatlan ködréteget és mysztilvumot von a dolog s a mi felfogó képességünk közzé. A mi különösen a Toulmin v. Steere decisióhoz való viszonyt illeti, amint én látom a dolgot, a punctum saliens ebben az egész bennünket ezúttal foglalkoztató jelen esetben (Manks v. Whiteley) mindenek fölött az, vájjon az itélőbiróságok olyan vevőnek tekintik-e I. r. alperest (E), aki tud vala a felperesi (C-féle) tehertételről avagy sem. És épen ez a pont mégis mindamellett az, amelyet nem domborítanak ki, sőt tulajdonképen nem is igen szellőztetnek, vagyis ventilálnak a megérdemelt mértékben ezek a közlemények, sem az egyik (1912.), sem a másik (1914.). Mondom, pedig ez a lényeg. Mert ha Whiteley asszony egyszerűen olyan vevőnek tekintendő, aki nem tudott ama tétel (C. zálogjoga) felől, akkor a Toulmin v. Steere doctrina ráhuzásának a fenforgó esetre hiányzik a legelemibb előföltétele. Olvastuk ugyanis az imént, miként ama decisió legfőbb premisszaként a tényállásban olyan E-t, mint vevőt, föltételez, aki tud a terhek felől. Viszont olvastuk azonban már jóval előbb,19 az ott közölt ítéleti töredékben, hogy a felebbezési törvényszék e nőt olyan vevőként látszik számba venni, aki nem tudott a terhekről. S ezen álláspontját e bíróságnak látszik alapul venni a döntvény kritika is, amidőn a jelen esetet szembetéve a Toulmin-féle tényállással, propter antithesim különösen kiemeli, hogy utóbbi esetben „a vissza válta s méltányosságának a megvevőit illetően kitűnt az, hogy ők tudtak eme (kérdéses, vagyis C-féle) tehertétel felől" (the purohasers of the equity of redemption were fixed with notice of this charge).20 Már csak ennyiből 16 Dr. Krisztics Sándor és dr. Weis István: Az államtudományi szeminárium könyvtárának szak és betűrendes Katalógusa a budapesti egyetemen. Budapest, 1913. 17 Id. Katal. 96. old. l« Id. Katal. 95., 105., 106. old. '» 1923. évf. 227. old. 20 Law Qu. Rev. 1912. 352. old.