Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - A valorizációs törvény (1928. évi XII. t.-c.)

138 úfesna ál], ezt azok terjesztik, akik rossz „üzletet" csináltak vele. Az, hogy valorizálás esetén a különbözet erejéig" zálog-jog- bekebelezhető uj aiaaigsorral, igazán magától értető, ugy mint a többi e szűk körben mozgó jelentéktelen rendelkezései e §-nak. A törvény második része eljárási rendelkezéseket tartalmaz a 29—31. §-okban. Ezek a rendelkezések mind célszerűek és a törvénynek sikerült részeihez tartoznak. így /helyes, hogy a vialorizáicfias kérelem az eljárás bármely szakában és még a felülvizsgálati tárgyaláson is előterjeszthető, nuely utóbbi esetben a felülvizsgálati biróság az iratok, valamint hivatalos tudomásra ós köztudomás alapján határoz; ezáltal sok feloldásnak eleje lesz véve* Az u. n. régi rendes perekben az utolsó fórum Ítélete meghozataláig bármikor lehet a valorizációs kérelmet előterjeszteni. A kei^eset megváltoztatását vagy felemelését tiltó rendelkezései a Pp.-nek alkalmazást nem nyernek a valorizációs kérelemreVégül helyes az a rendelkezés, hogyha biróság hivatalból is részletfizetést engedélyezhet. A törvény harmadik része a veayes, átmeneti és életbelér>tető rendelkezései közé felvette azt, hogy külföldi hitelező javára csak az anyagi viszonosság esetén letat valorizálni és külön szabályozza azt az esetet, midőn oly külföldi hitelezőről van szó, kinek államában nem valorizálnak. Ezután felsorol a törvény (34. §.) tizenegy esetet, amelyekre a törvény rendelkezései alkalmazást egyáltalában nem nyernek, pL nemzetközi egyezményekre, a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos belső elszámolásira, az aranyban teljesítendő tartozásokra stb. Ez utóbbival kapcsolatosan a 35. §. kiterjeszti a 950/923. M. E. számú u. n. aranyrendelet intézkedéseit azokra az esetekre, amelyekben az aranyban való fizetés nem „effelktiv"' volt kiköt .ve. Ez a rendelkezés, amely egyébként aggálytalan, tulaj donképen nem is a valorizációs törvénybe való. Helyes a 36. §-nak az a rendelkezése, hogy ez a törvény nem érinti sem az 1923 : XXXIX. t.-c-t (a késedelmes adós kártérítéséről), sem pedig a Pp. 413. §-át, amely /szerint visszatérő szolgáltatásokra kötelező jogerős Ítélettel szemben a szolgáltatás tartamát vagy mennyiségét uj perben meg lehet változtatni, ha a körülmények, ameilyek alapjain az Ítéletet hozták, azóta lényegesen megváltoztak. Kár volt ez alkalommal a valorizációs törvényben rá nem mutatni arra, hogy az Ítéleten kivül birói egyezséggel szemben is helye lehet ily keresetnek, miután a birói gyakorlat az utóbbinál is .alkalmazta a 413. §-t, amiely gyakorlat — remélhetőleg — ezután sem fog változást szenvedni. Külföldön ide veszik a végrehajtható közjegyzői okiratot is. A 37. §. értelmében az állam vagy vállalatai és üzemei ellen történő végrehajtásnak nincs helye, ha annak egyébként helyt is kellene adni. A törvény életbelépésekor folyamatban levő ügyek bármely szakában ez a törvény alkalmazást nyer. Ha a törvény életbelépése előtt oly követelést valorizáltak, amely a törvény szerint a valorizációból ki van zárva, a törvénynek kizáró rendelkezéseit perujitás esetén vagy a végrehajtási eljárás során nem lehet alkalmazni (38. §.). Ezekben rövidéin ismertettem a törvény lényeges rendelkezéseit a szűkebb értelemben vett magánjogi követelésekre vonatkozólag. Az, aki a valorizáció problémájával annak keletkezésétől kezdve foglalkozott, sajnálattal látja, hogy ez a törvény a hetyes valorizációs jogot nem igen hozta meg.