Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - A valorizációs törvény (1928. évi XII. t.-c.)

MAGYAR JOQI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Szerkesztőség: Budapest, L, Naphegy-utca 21. Telefonszám: J. 390—83. Egyes szám ára a melléklapokkal 2.40 P. 6 szám ára az első félévre 12 — P. 5. szám. Budapest, 1928 május hó. IX. évfolyam. A valorizációs törvény. (1928. évi XII. t.-c.) Trta: Dr. Schuster Rudolf. Ennek a f. é. április hó 1-én életbelépett törvénynek hivatalos elnevezése törvény „egyes magánjogi pénztartozások átértékeleséről"; ja jelen cikkemben azonban a fenti elnevezést használom, mért rövidebb ós a valorizáció szót már megszoktuk. A törvény összesen 38 szakaszból áll és az azokba foglalt anyagot három főrészben tárgyalja: I. Anyagi jogi rendelkezések. II. Eljárási rendelkezések. III. Vegyes, átmeneti és életbeléptető rendelkezések. A jelen soraim rendén nem fogom a törvény teljes tartalmát ismertetni,1 nem foglalkozom a közjogi természetű és hasonló követelések valorizációja kérdésével (pl. hadikölcsön és más állami kolvényekkel, zálog-levelekkel stb.), hanem csakis a szűkebb értelemben vett magánjogi követelésekkel. Általánosságban a törvény igyekezett a birói gyakorlat alapján kifejlődött valorizációs jogot kodifikálni, ami azonban nem .sikerült teljes mértékben, sőt több kérdésben retrográd irány mutatkozik, amire az egyes részleteknél rá fogok mutatni. Ez a törvény azáltal, hogy a javaslaton több irányban változtatások, módosítások, hozzátételek történtek, áttekinthetőségéből veszitett; sok a szabály, amely alól sok a kivétel, amely alól megint további kivételt tesz a törvény, ugy hogy a törvény kezelhetősége, értelmezése és alkalmazása, különösen kezdetben, nem lesz könnyű. Hogy a törvény több tekintetben eltér az eddigi birói gyakorlattól, annak magyarázatát abban találom, hogy a törvény elvile" a nemvalorizálás álláspontján áll. minélfogva nehéz volt mindenben követni a birói gyakorlatot, amely a legujabbi stádiumában az ellenkező felfogásból indult ki. Egyben azonban megegyezik a törvény a birói gyakorlattal, t. i. abban, hogy azokban az esetekben, amelyekben a törvény a valorizálást megengedi, a birói gyakorlattal egyezően az identitási alapon áll. Sokkal célszerűim és éppen az identitási elvből kifolyólag jogilag helyesebb lett volna ennélfogva, ha a törvény Ls elvileg a valorizáció álláspontjára helyezkedett volna és azután megjelölte volna a kivételeket. Azt. hogy mily nagy elismerés és hála illeli bíróságainkat és különösen a ni. kir. Kúriát azért, hogy egy valorizációs jogot megteremtettek, csak most látjuk, amikor ezzel a nem mindenben sikerült törvénnyel állunk szemben. 1 A teljes tartalmat ismertette már a „Magyar Törvénykezés" cimü szaklap f. é. február 20-iki számában és különben is a hivatalos törvénytárban található 10