Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Jogfejlődés a természetes (házasságon kívül született) gyermek jogi helyzetében

111 (Pp. 71. §-a) a teljes kórusáéhoz van kötve, addig" a 3982/1916. M. E. sz. rend. (az eltartásra jogosult családtagok és a ház. kívül szül. gyermek fokozottabb magánjogi védelméről) 7. §-a az anyának már kiskorúsága esetében is perbeli cselekvőképességet biztosit. 2. A fent hivatkozott rendelet 8. §-a pedig a szegénységi jognak a Pp. 112. §. 1. és 2. bekezdésében megkívánt előfeltételei igazolásának kötelezettsége alól mentesíti az anyát, aki a szegénységi jog megadását vagyoni helyzetének igazolása nélkül is kérheti. r 3. A perbeli tényállításra vonatkozó szabad bizonyítás jogelvének (Pp. 269. §.) érvényesítésében korlátozza a természetes atyát az ellene indított atyasági perben akkor, amidőn vele szemben a kötelennmegszüntető feslettség kifogásának bizonyithatásában hizonyos korlátokat, megkötöttséget állit fel. A régebbi törvénykezési gyakorlat a feslettségi kifogás érvényesítése tekintetében ingadozást mutatott; találunk olyan határozatot (Kúria: I. G. 357/1897.), _ amely szerint a közösülés megtörténtének tagadása esetén is joga van a természetes atyának ezen kifogás emelésére, mert „alperes felperes keresetével szemben korlátlanul védekezhetvén nincs elzárva attól, hogy a közösülés általa tagadott tényé• íek bizonyítása esetére a kereseti igény megdöntése végett alkalmaz egyéb kifogásokat is". A későbbi joggyakorlat azonban a természetes atyát ezen perviteli jogától már megfosztja az esetben, ha a közösülésnek a vélelmi idő alatti megtörténtét tag-adja. (K. 3789/1892.). ngy. hogy az általános törvénykezési joggyakorlatban állandósult az a jogszabály, mely szerint a feslettségi kifogás a közösülés tagadása esetén nem érvényesíthető még az esetben sem, ha a természetes atya atyaságát elismerte (Bp. Tábla P. III. 2505/1927.).3 II. A tartás-díjra vonatkozó anyagi jogiszabályok a perjogi fejlődésnél is magasabb ívelést mutatnak. Régi magánjogi jogrendszereink a természetes gyermek tartásáról említést sem tesznek. Az O. P. T. K. 166. és 167. §-ai rendelkeznek tételesen a tartásdíj fizetésére vonatkozólag, amidőn 166. §-a kimondja, hogy „a természeti gyereknek is joga van szüleitől vagyonukhoz mért ápolást, nevelést követelni", a 167. pedig: „tartásra különösen az atya köteles"; ezen jogszabályokat a magyar törvénykezési joggyakorlat is alapul vette, majd 1877 :XX. t.-c. 11. §. 2. és 3. bek. fen tartotta. A fejlődés a tartásdíjjal kapcsolatban kialakult jogszabályokban különösen annak tartama, tartalmának terjedelme és a kötelezettség személyi és tárgyi kiterjesztésben nyilvánul meg. 1. A tartásdíj kezdőpontja tekintetében a régi joggyakorlat különböző időpontokat állapított meg; hol a gyermek születési idejét (K. 8842/1881.), hol a kereset beadását (K. 456/1906.), majd pedig a jogerős ítélet hozatalának napját állapította meg kezdő időpontul aszerint, hogy a felperest a kereset beadásában minő körülmények akadályozták vagy ezirányu mulasztása milyen fokú volt. „ , Az ujabb joggyakorlat — a Pp. 415. §. 1. bek. 3. pontjának rendelkezésére alapítottan — a kereset beadását félévvel megelőzött időtől annak bizonyítása nélkül itéli meg a tartásdijat, hogy felperes ezen időközben a kereset beadásában akadályozva volt-e. 3 A feslettség jogkérdésében a gyakorlat egyöntetűséget mutat (üzletszerű vagy a női szemérem teljes hiányára valló módon folytatott közösülés). A Polg. Törv. könyv Terv. (Első szöveg) 360. §-a a feslettség jogi meghatározását már a „mással közösülés" kritériumával kimeritettnek veszi, ami — a mai joggyakorlattal szemben — a term. atyát obligatiója alól könnyen mentesíthetné.