Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Igazság az intern és a nemzetközi jogszolgáltatásban

109 félti a jogtól és igazságtól. Hiszen ő maga olyanformán nyilatkozott a magyar-román optánsperben, hogy amit könyveiben irt, az még jórészt utópia. Mármost kérdem, ebben a ragyogó igazságtypusban, a nemzetközi bírósagok Ítélkezésében vannak-e exogén elemeik? Természetesen éppen oly mértékben vannak, mint az intern iigazságszolgáltatásban. Osak éppen egy elem nem juthat benne szóhoz, amely, tehát itt valóban exogén elem. — és ezen van e vomr fejtegetésem súlya —: ez az elem a politikai elem. Nem juthat benne szóhoz lényegének éppen emiitett fejlődéstörténeti alaptermészeténél fogva, amely belőle minden politikumot essencialiiter kizár. Hiszen ha a nemzetközi jogszolgáltatásba ismét politikai szempontok férkőznének be, akkor elvesztené létalapját az egész intézmény, akkor — mint gróf Apponyi sokszorosan kimutatta — megrendül az arbitrage küzdelmesen felépített nagyszerű épülete. Nem azt jelenti ez, hogy az államraison szempontja a nemzetközi jogszolgáltatásból egészen kiesik. Ez annál kevésbbé képzelhető el, ment hisz a felek mindkettője (az Állandó Nemzetközi Bíróság előtt), vagy legalább egyike (a Vegyes Döntőbiróság előtt) állam lévén, az államérdek szempontja inkább előtérbe nyomul. Hanem azt jelenti a fenti megállapítás, hogy ezen birói fórumok előtt a politikai szempontoknak nem szabad többé elhomályositaniok az ügy jogi vonatkozásait, amelyekre mint a politikai elfogultságokkal szemben, szilárd pillérekre kell a biróságnak az igazságot felépítenie. A Nemzetek Szövetségének a Békeszerződésbe beeikkelyezett Egyezségokmánya, az ismert 11- §-ban megengedi a tagállamoknak hogy ,-a Szövetség figyelmét felhívják minden oly körülményre;, amely azzal fenyeget, hogy megzavarja a békét és a nemzetek közti jó egyetértést." Ebből következik, hogy háborús veszedelem esetén minden vitás kérdést lehet a Nemzetek Szövetségének politikai vizsgálata alá hocsátani. sőt — mint látrtuk — még a jogi elbírálás alatt levő ügyeket is sikerül odavonszolni az idézett törvényszakasz segítségével. De ehhez természetesen két körülményt kellene a Népszövetségnek szigorúan szem előtt tartania, ha a kisebbségi jegokat is becsületesen meg akarná védeni. Először is azt, hogy valóban háborús veszedelemnek kell fennforognia és semmikép se elég egy olyan Tituleseu-féle mondvacsinált pánik, amellyel Románia pénzügyi csődöt kürtölt világgá arra az esetre, ha a Vegyes Döntőbiróság őt arra kötelezné, hogy az erdélyi opíánsokat a román úgynevezett földreform alapján tőlük elvett ingatlanokért kártalanítsa. Másodszor kellene hozzá az, hogy a Népszövetség ne avatkozzék be magába a bírói tárgyalásba, pláne oly módon, hogy a biróságnak irányitójává, úgyszólván felebbezésl fórumává váljék, mert ez egyet jelentene a birói szuverénitás^ lerontásával és ezzel a nemzetközi igazságszolgáltatás egész jogrendszerének felbontásával. Az utóbbi esetre iskolapélda megint csak a magyar-román optánsi>erben a Chamberlain-féle hármastanács javaslata, amellyel a Népszövetség előre megkötni kívánta a Vegyes Döntőbiróság tagjainak kezét. Bizonyos azonban, hegy hatalmas az a lépés, melyet a Népszövetség az itt tárgyalt elvi fontosságú szempont felismerése és értékelése terén gróf Apponyi Albert magas nemzetközi jogi iskolázottságának hatása alatt az 1927. szeptemberi ülésétől az 1928. márciusiig megtett. A nemzetközi jogszolgáltatásban tehát a politikai elemekuek annyira figyemen kívül hagyandó exogén elemeknek kell lenniök. mint akár' az intern jogszolgáltatás keretében emlegetett közvélemény. * * *