Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Igazság az intern és a nemzetközi jogszolgáltatásban

108 Hát még mily tág- tere nyílik a külső elemeknek a büntető* jogtan, ahol a birónak a szivekben és vesékben is kell olvasnia. Különösképen sokféle csatornáin szivárognak be ily külső elemek a politikai természetű bűnügyekbe, nem beszélve itt természetesen azon bűncselekményekről, amelyeknek már törvényi, tehát kifejezetten benső tényálladéki eleme az államérdek. Silvio Bellico, aki nem volt ugyan jogász, de aki a büntető jogot évtizedes államfogsága alatt sa.iát hnsán és vérén át tanulmányozta. meggyőzően mutat rá emlékirataiban, hogy egy politikai természetű bűnügynek valójában nincs is törvényben lefektetett tényálladéka, hajiem azt az eset körülményei — tehát merőben külső elemek — határozzák iiioí. ''"lég e ponton arra utalni, hogy olyan pénzhamisítás, amilyen a Windisctigractz-félo frankhamisítás, nem volt mostanáig, mert hisz annak tényálladéka világháború, irredenta és egy csomó hasonló történelmi és politikai szempont által ámvalódott, Lmancipálódhatik-e e döntően fontos szempontok alól a biró? Nem is lehet, nem is szabad emancipálódnia és ez nem is törtéint a konkrét esetben sem, mert, amikor birósáigunk a BTK. pénzhamisitásl szakaszát alkalmazta a bűncselekményre, de ugyanakkor az indokolásban kimondta, hogy a tettesek nem közönséges gonosztevők; a tetteseknek ez a büncselkmény alapjellgét lényegesen befolyásoló mondhatni szalválása semmiesetre se fér be a 92. §-ba, amely csupán a büntetés mérvére vonatkozik, hanem ezzel a bírói megállapítással külső politikai elemek hatása alatt az ítéletben voliaképen az egész pénzhamisitasi törvényszakasz lényegében átalakult Mindezekből azt a következtetést vonom le, hogy, bár a biró számára egyedüli egészen fix alap itt is a törvény, amelybe az ily határozatlan politikai természetű perekben a birónak kétsze résen kell kapaszkodnia, mégis ezen politikai hatásoktól az intern igazságszolgáltatásban nem lehet teljesen emancipálódni. B) Ezzel szemben hogyan állunk az államérdek politikai nyilvánulásaival a nemzetközi igazságszolgáltatásban? A nemzetközi bíráskodás egy egész; sajátlagos jogfejlődés eredménye és a nemzetközi igazságot ez a jogfejlődés egy úgyszólván különállló jogi igazság-typussá tette. Az. ami ebben az igazság-typusban eticum, az természetesen azonos az igazság1 egyéb megnyilvánulásaival, de külön vonást hoz belé az a nemzetközi jogtörténeti adottság, hogy a nemzetekben, egyes nagy kataklizmák leszámításával, amilyen a világháború is volt, fokozódik a hajlandóság arra. hogy vitáikat fegyverek és ingatag diplomáciai alkudozások helyett szilárd jogi alapokon döntsék el és ennek megfelelően az emberiség lassan kiépíti a inemzetközi igazságszolgáltatás jogrendszerét. A népek történetének politikai tanároktól benőtt vértemgeréből lassan egy sziklasziget emelkedik, amelyen szuverénül kell a jognak urailkodnia. Nagy erkölcsi vívmány ez, mert amelyik nemzet a nemzetközi bíróság elé viszi a maga vitás ügyét, az eleve lemond az ököljogról, a hatalmi szóról, elfogultságról, mesterkedésről és a vitás kérdés eldöntését az igazság alapján keresi. Valóban, az igazság napjának ezen a szigeten olyan fényesen kell világítania, mint ahogy azt Politis könyvében (..La Justice internationale") elképzeli, mert hisz az államok egymásközti viszonyában még a végrehajtó szerv hiányát is az igazságba vetett törhetetlen bizalomnak kell pótolnia. Politis ezt a nemzetközi igazságot leginkább a diplomáciától félti. „La Justice internationale — mondja említett könyvében — était longtemps primée par la diplomatie, qui cherche avant tout des arrangemeints sans trop se préoccuper des exigences du droit." Mellesleg megjegyezve azonban, úgy látszik, hogy Politis csak mint jogtanár védi a jogot a politikától, mint politikus már a politikát