Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Törvényes tilalomba ütköző bankügylet

102 ügyleteknek sem tartalma, sem a szolpáltatás tárgya nem ütközik semimiféle törvénybe, már pedig' ez a döntő. Az a körülmény, hogy a felperes a:z említett iparhatóisági engedély hiánya miatt az ily ügyletek megkötésétől el volt tiltva, egészen más kérdés, amely iparrendészeti szempontból igényel elbírálást, de az ügyleteket és azoknak tartalmát nem teszi törvénybe ütközővé. Itt látom a nagy külömbséget az én felfogásom és az Ítéletekben kifejezett felfogás között, amely utóbbi, nézetem szerint, nélkülözi a kellő distingválást. Az én felfogásom helyességét, amely szerint ilyen esetben, midőn az egyik fél csak iparrendészeti okokból van eltiltva bizonyos ügyletekkel való iparszerü foglalkozástól, nem forog fenn törvénybe ütköző szerződés, és ez ennél fogva nem is semmis, támogatja a T. indokolása, amely ily kétes esetek eldöntésénél mindenesetre figyelmet érdemel, mert ebből fontos magyarázati felvilágosítást lehet nyerni. Beható indokolást csak az I. T.-hez készítettek ugyan, ez azonban jelen esetben nyugodtan felhasználható, mert az I. T. 955. §-a — amelyhez a részletes indokolás van fűzve — azonos a T. biz. szöv. fent idézett általános elfogadott jogszabályt kimondó 748. §-ával. (E szerint az indokolás szerint pedig törvényes tilalomba a szerződés csak akikor ütközik, ha a törvény a szerződés megkötését egyenesen tiltja, vagy Iha a szerződés' oly szolgáltatásra irányul, amely a törvény szerint tilos. A mi jogesetünkben azonban ezeknek egyike sem forog fenn, mert az emiitett rendelet nem az ügyletet magát tiltja, hanem csak az engedéllyel nem biró felperest tiltja el az ügylet megkötésétől. Abban a kérdésben pedig, vájjon valamely törvényes tilalom megszegése mindig és eo ipso maga után vonj.a-e az ügylet érvénytelenségét, az indokolás azt mondja, hogy rendszerint az ügyletnek nem lesz magáinjogi hatálya ugyan, de lehet az is, hogy a törvény csak büntetést akar •kiszabni, az ügylet magánjogi érvényét azonban érinteni nem akarja. Az ily törvényes rendelkezés helyes értelmezése a törvénymagyarázat utján állapítandó meg. (Ugyanígy Almási, Kötelmi Jog, I. kiad. 323. old.) De a T. indokolása még tovább folytatja a törvénybe ütközés magyarázatát így: „Oly tilalom, amely csak az egyik félnek szól, az annak ellenére kötött szerződést nem teszi érvénytelenné". lEz a magyarázat teljesen talál a mi jogesetünkre és anyagjogilag teljesen egyező a keresk. törv. 263. §-ával, amelyre alant visszatérek. Figyelmet érdemel e kérdés helyes elbírálása szempontjából Unger (System, I. köt. 55. skv. old.), aki ugyanis azt fejtegeti, hogy gyakran találkozunk u. n. lex minns quam perfectá-val, amely szerint bizonyos tilalom megszegése maga után vonhat ugyan büntetést vagy más jogi hátrányt, de a szerződés azért még nem semmis. Nézeíem helyessége támogatásául hivatkozom továbbá' a német ptkv. kommentárjaira is, mivel a német ptkv. vonatkozó rendelkezései a mi jogszabályainkkal teljesen megegyezők. A törvényes tilalomba ütköző szerződésre vonatkozólag Standinger (II. köt. a 309. §-nál) azt mondja, hogy törvénybe ütközőnek jelentkezik az a szerződés, hmelynek megkötését törvény tiltja, valamint az a szerződés, amely törvény által tiltott szolgáltatásra irányul, ami a T. fent id. indokolásával majdnem szószerint megegyező. Még határozottabban szól egy másik német kommentár (Fischer-—Henle, VIII. kiad. a 134. §-nál), amely azt mondja, hogy törvényes tilalomba ütközés akkor forog fenn, ha az ügylet egésze,