Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Törvényes tilalomba ütköző bankügylet

103 a maga alapjánál fogva van törvény által tiltva. Matthiasz (Lehrbuch des Bürgerl. Rechtes, I. Lköt. 225. old.) azt mondja, hogy valamely jogügylet aikkor ütközik törvényes tilalomba, ha annak tartalma ütközik bele a tilalomba. Ez a tartalomra való utalás nagvon helyesen világítja meg ezt a kérdést. A „Jurist. Wochenschrift" eimü szaklapban (1927. évi 36 füz. 1990. old.) a Freiburgi tanár Dr. Kern a B. G. B. 134. §-ára vonatkozólag (mely azonos a T. fent id. 748. §-ával) azt mondja (tiltott sorsjátékról van szó), der §. 134. setzt voraus, dass das Rechtsgeschaft gegen ein gesetzliches Verbot vertösst. Es genügt in der Regei nicht, wenn nur eine der Partéién subjectiv verbotswidrig und strafbar handelt". Rámutatok végül arra, hogy a schweizi Kötelmi jog, amely minden jogszabályt oly világosan és fcömnyen érthetően szokott kifejezni, a 20. §-ába ugy rendelkezik, hogy az a szerződés, amelynek jogellenes tartalma (widerrechtíicher Inhalt) van, semmis, ahol ugyancsak a jogügylet jogellenes tartalmára való utalás nagyon fontos felvilágosítást ad arra nézve, hogy mikor forog fenn törvénybe való ütközés. A mi esetünkben pedig igazán nem mondható, hogy a felperes által Ikötött ügyletek tartalma törvény- vagy jogellenes lenné. Végül utalóik még Albert Halbe írónak „Verstoss gegen gesetzliches Verbots" eimü monográfiájára, amelyben igen részletes irodalmi és bir. gyakorlati esetek és vélemények alapján azt mondja, hogy uralkodó nézet az, hogy kutatandó a tiltó törvényneik a rátiója és hogy az a körülmény, hogy az egyik fél ily tiltó jogszabály ellenére cselekszik, még nem teszi magát az ügyletet semmissé, ha csak maga a tiltó jogszabály ezt ki nem mondja. „Das Rechtsgescháft ist gültig, wenn es wenigstens eine nichtdeliktische Willenserklárung enthált". Utal pl. arra a rendeletre, amely a vasárnapi szünetet szabályozza; a kereskedő, aki a rendeletet megszegi, büntetést kap stb. de, az általa kötött ügylet (adásvétel) tilos nem lévén, érvényében fennáll stb. stb. Végül támaszt vélek találni abban, hogy a német Reichsgericht polg. tanácsainak teljes ülése kimondta: „Als Regei ist festzuhalten, dass in den Fállen, in denen bei einem Vertrag das Verbot nur einen Teil trifft, der Vertrag als solcher nicht ungültig sein soU". (1905 márc. 17-én, 60273.) Mindezeket itt esak példaképen felsorolt bel- és külfödi jogszabályokat és azt is figyelembe véve, hogy ellenkezőket nem találtam, oda ikell konkludálnom, hogy a jelen esetben törvényes tilalomba ütköző szerződés nem forog fenn; a szerződés megkötésétől felek eltiltva nem voltak, a szerződés tartalma nem ütközik törvényes tilalomba, a szolgáltatás sem olyan, amelyet törvény tiltana és hogy semmisség tehát nem forog fenn. Ha pedig az emlitett pénz/ügyminiszteri rendeletet az interpretálási szabályok szeriint értelmezzük, akkor nyilvánvaló, hogy itt egy lex minus quam perfectával van dolgunk, amely az. egyik szerződő felet, ha a rendeletet megszegi, büntetéssel sulytja, de az ügylet érvényességét érinteni nem akarta, amint tényleg erről egy szóval sem tesz említést és ily szigorú magyarázatra a rendelet többi tartalma sem szolgáltat alapot. A fellebbezési bíróság Ítéleti indokai is azt, hogy a rendelet az ügylet magánjogi érvényét elismerni nem akarta, csaik ahból következteti, hogy a rendelet szerint az értékek elkobzandók. Ez azonban az Ítélet álláspontja mellett érvül azért nem szolgálhat, mivel az az elkobzás esak folyománya a kihágásnak. A fent kifejtettekből, azt hiszem, látható, hogy az Ítéletekben kifejezésre jutott jogi álláspontot az általános magánjogban kialakult egyhangú felfogás és tan nem támogatja. 9*