Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - Megjegyzések dr. Horvátth Dániel "Az angol büntető igazságszolgáltatásról" cimű könyvének birálatára

98 létére zálogot nem biztosithat". Rámutat a zálog- értékesítésénél uz állami árverési csarnok bekapcsolására és az ezáltal felmerülő költségre. Végül a végrehajtás utján szerzett zálogjogról szól és egyáltalában a zálog kérdését biztositékszerzés szempontjából minden oldalról megvilágítja és gyakorlati útmutatást ad. Helyénvaló lett volna azonban azon a helyen, ahol a keresk. törv. 306. ^-áról szól, a m. kir. Kúriának 32. sz. jogegységi határozatát is felemliteni, amely szerint a zálog a hitelező érdekét biztositó természetét akkor sem veszíti el, mikor a hitelező a zálogtárgy értékesitésénél szabályelenesen járt el. Eá lehetett volna még mutatni a zálog megalapítása kérdésénél arra, hogy a Kúriának vannak határozatai, amelyek a constitutum possessoriumot is elfogadják (1. a jelen számhoz mellékelt Hitelj. T.-ban közölt esetet), ami azonban nem aggálytalan. A tulajdonjog fentartását helyesen tekinti a szerző a hitelező igényét biztositó intézménynek, amelyet különböző vonatkozásaiban (rendes körülmények, továbbá fizetésképtelenség esetén, az adókincstárral szemben stb.) kimerítően tárgyal. Egyes kijelentések azonban — nézetem szerint — jogi rektifikálásra szorulnak, még pedig épen a hitelező érdeke szempontjából. Szerző nézete szerint ugyanis oly áruk, amelyeket valaki továbbadás, vagy feldolgozás céljából szerez meg és egyáltalában közfogyasztásra szánt árak, a tulajdonjog fentartása köréből ki vannak zárva. Ez aligha elfogadható tétel. Elvileg nem forog fenn semmi jogi akadálya annak, hogy ezeknél is érvényesüljön a pactum. Gyakorlatilag is igy áll a dolog; addig, amig az az áru eladva nincs, fennáll a pactum hatálya, sőt sokan azt vitatják, hogy az eladott áru helyébe a vételár lép. Németországban ezek az esetek gyakoriak. (L. pl. Jurist. Wochenschrift 1927. évi 24. füz. 1497. old. 5.) Ugyanígy áll a kérdés a feldolgozás végett szerzett áruknál; a feldolgozás folytán a feldolgozó megszerzi ugyan a fennálló magánjogi szabályok értelmében a tulajdont, de a feldolgozásig a pactum hatályos, ami különösen fontos akkor, ha az adós fizetésképtelensége beálltakor a feldolgozás még nem történt volt meg. (L. Jurist. Wochenschrift 1927. 10—11. füz. 730. old. 22.) Ugyanez áll azokra az árukra, amelyek valamely ingatlan alkotórészévé válnak (nem tartozékká, amint szerző mondja), ahol azután mindig külön-külön állapítandó meg, vájjon ingatlan alkotórésze lett-e az illető tárgyból, vugy sem, mely kérdésben a Kúria az alkotórésszé válást, tehát a pactum hatályának megszűnését csak kivételesen állapítja meg. Amit szerző egyebekben a pactum létrejöttének módozataira stb.-re nézve előad, helyes és célszerű útmutatást tartalmaz a gyakorlati ember számára. Végül a bizományi ügyletei tárgyalja szerző, mint a hitelező érdekét védő intézményt. Az értekezésnek az a része, mely a bizományosi jogügyletet ugy a megbízó és bizományos közti, mint a. harmadik személy közti jogviszony szempontjából részletesen ismerteti, helyes és különös észrevételekre alapot nem szolgáltat. Az egész értekezés gonddal és körültekintéssel készült és mindenki, aki e tárgy iránt érdeklődik, azt haszonnal forgathatja. Dr. Schuster Rudolf. Dr. Schwartz Tibor kir. törvényszéki biró: „A valorizációs kérdések fejlődése és kialakulása, különös tekintettel a birői gyakorlatra". (Franklin-Társulat, 1927.) Ez a 133 oldalra terjedő könyv igazi meggazdagitását jelenti a hazai jogi szakirodalomnak. Szerző a valorizációnak igen aktuális fontos problémáját világítja meg minden oldalról. Ez az első könyv, amely hazai jogirodalmunkbaji ezt a kérdést ilyen behatóan és bizonyos rendszerbe foglalva elméleti és gyakorlati szempontból kitűnően tárgyalja.