Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - Megjegyzések dr. Horvátth Dániel "Az angol büntető igazságszolgáltatásról" cimű könyvének birálatára

99 Szerző e problémának lépésről lépésre való fejlődését, ugy amint ez a fejlődési folyamat a tudományban, a bel- és külföldi irodalomban, a törvényhozási munkálatokban és a birói gyakorlatban végbe ment, igen szemléltetően és világosan kimutatja, és ezek alapján élénkbe tárja a kialakulást. Az egyes fejlődési stádiumok megbeszélésénél és a kialakulás megállapításánál minden számba jöhető irodalmi termékre és igen bőven minden lényegesebb birói határozatra utal, ugy, hogy e tekintetben hézagot találni nem lehet. A bő judikaturának idézése különösen emeli a könyv értékét. Becsessé teszi a könyvet továbbá az is, hogy minden egyes vitás kérdésnél szerző elmondja a találóan megindokolt saját nézetét, amelyhez csaknem kivétel nélkül annál is inkább hozzájárulok, mivel szerző nézetének főindokolása rendesen a helyes méltányosság elvén alpul az anyagi igazság elérhetése érdekében. Különös elismerést érdemel ez a könyv abból az okból is, mivel a huszonegy fejezetben tárgyalt anyag felöleli minden részét és ágát a valorizációnak, ami abból látható, hogy szerző feladata körébe bevonttá a következőket: a kényszerárfolyaniot, a törvényhozói szükségesség kérdését, az ix'ányelveket, jogalapot és mértéket, viszonosság kérdését, kamat, jogfentarfcás, hitelezői késedelem és valuta kérdéseit, továbbá felsorolja és külön-külön tárgyalja az egyes jogügyleteket, amelyeknél a valorizáció szerepel (adásvétel, kölcsön, örökösödés és családjog stb.); továbbá a már megitélt követelések valorizálását; turpis causa kérdését és végül a hitelező vagy az adós személyében beállott változás következményeit. -Ennek a bő és kimerítő anyagnak részletes ismertetését a könyv m egérdemelné. Erről azonban helyszűke okából szó neon lehet. (Mindazonáltal néhány részletet röviden kiemelendőnek tartok. A kényszerárfolyam teóriájával szerző mindjárt a könyv elején beszámol és az arra épitett üctiót, nagyon helyesen, mint tarthatlant elveti. A valorizáció kezdő irányelveinek kialakulását és a méltányosság kérdését tárgyazó harmadik fejezet magában véve szép tanulmány. A valorizáció jogalapja kérdésénél szerző arra az álláspontra helyezkedik, hogy azt csakis a korona katasztrofális értékcsökkenésében — mentesítve a késedelem és vétkesség elemeitől — kell keresni, amely álláspont feltétlenül helyeselendő. Ennek folyományaként szerző, nagyon helyesen az indentitási elvet fogadja el és nem a kártéritósit. Abban a sokat vitatott kérdésben, vájjon a jogfentartás előfeltétele-e a valor.-nak bizonyos esetekben, szerző igen helyes érveléssel oda konkludiál, hogy nem. Szerző tárgyalja a gazdasági lehetetlenülés kérdését is, még pedig igen behatóan. Habár ez a kérdés veszített már állitásából is bizonyos nyugvó pontra is ért, érdemes e fejezetben foglalt tanulmány elolvasása már azért, mert érdekesen tárgyalja az opció kérdését is. Erre vonatkozólag azonban következő rövid észrevételem van: A 26. sz. jogegységi döntvény ugyanis kimondja azt is, hogy az opció még akkor sem gyakorolható, ha a vételre jogosult fél hajlandó azt az összeget fizetni, amely az ingatlan értékének az opció érvényesítésekor megfelel. Ezt szerző helyeselni látszik, holott az én nézetem szerint a döntvénynek erre vonatkozó indokai nem meggyőzők -és nem lehet belátni, hogy az eladó mit követelhessen egyebet és többet, mint az ingatlan teljes értékét; ha ezt megkapja, minden jogos igénye kielégítettnek tekintendő. Szerző a tizenegyedik fejezetben a valuta kérdést tárgyalja igen szépen és bevonja az idetartozó kapcsolatos kérdéseket is. A keresk. törv. 326. §. másod, bekezdését azonban szerző szószerinti értelmében akarja alkalmazni, ugy, hogy a „lejárat" napját veszi alapul az árfolyam