Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - Megjegyzések dr. Horvátth Dániel "Az angol büntető igazságszolgáltatásról" cimű könyvének birálatára

96 ból aligha lőhet arra következtetni, hogy most már a pénzbüntetés kisza­bása itt is csak akkor lesz kötelező, ha a terheltnek megfelelő vagyona, jövedelme vagy keresete van. Azt hiszem, hogy a financ-iális szempont, ami az adócsalási törvény két rendelkezésének fentartását bizonyosan motiválta, az illusztris szerző magyarázatának ellentmond. Lehet, hogy ez az aggá­lyom alaptalan, a gyakorlat rövidesen kénytelen lesz állást foglalni e kérdésben. A gyakorlati jogásziságot újból nagy hálára kötelezte maga iránt a szerző, hogy kis kommentár át még a törvény életbelépte előtt a lehető leg­gyorsabban elkészítette és közrebocsátotta s ezzel a törvény alkalmazásá­nak első nehézségei leküzdésére biztos és alapos iránytűt adott kezükbe. A kis kommentár különben kiegészítése a szerző „A magyar büntetőtörvé­nyek zsebkönyve" cimü nagyobb munkájának, melynek 8-ik kiadása 1924-ben jelent meg. Melegen óhajtjuk, hogy mielőbb szükség legyen e munka 9-ik kiadásának a jelen füzet beledolgozásával bővitett közzétételére. Dr. Finkey Ferenc. Megjegyzések dr. Horv*átth Dániel: ,,Az angol büntető igazság­szolgáltatásról" cimü könyvének birá'atára. A Jogtudományi Közlöny 1927. évi augusztus 1. számában dr. Admeto Géza aláirással ismertetés jelent meg dr. Horvátth Dánielnek „Az angoly büntető igazságszolgáltatásról" irt könyvéről; ez az ismertetés tagadásba' veszi a mű egyik sarkalatos alaptételének igazságát, nevezetesen azt, hogy az angol büntető igazságszolgáltatás lényegében különbözik a continentá­listól, mert amannak hivatása ma is minden vitán felülállóan az, hogy „keep the peace of the King", szabadon magyarra forditva „a jogrend és jogbiztonság fenntartása". Ez, kétségtelenül, oly igazság, amely nélkül az angol büntető eljárás egyes részei meg sem érthetők s nem gyengiti azt — az összes angol íróknak is egyhangú hasonló véleményével szemben — Admeto ur puszta tagadása. Admeto ur azonban olyan torz alakban állítja elénk bírálatában az angol bírót s cenzúrát gyakorol szerző angol tudása felett, amelyet szó nélkül annál kevésbé hagyhatok, mert az angol viszonyokkal és nyelvvel Ismeretlen magyar olvasóközönség azt hiheti, hogy, aki oly bátor hatávo zottsággal mást bírál, annak biztosan igaza is van. Admeto ur cikkében ugyanis azt mondja: 1. az angol biró ... „a törvényhozással egyenrangú hatalom" . . . „kritika tárgyává teszi a törvényt, sőt ezzel szembehelyezkedik, ha az fel­fogásával ellenkezik." 2. „Comirission of Oyer and Terminer" és a „Commission of gaol Delivery" nem bizottságot jelent, s , a tévedés a commission angol szó hely­telen fordításából származhatik, mert ez nem bizottságot, hanem megbíza­tást jelent." :i. „Szerző- könyvében igazságügyminisztert szerepeltet, holott Angliá­ban igazsácügyminiszter nincs. Az angol bíróság a végrehajtó hatalomtól teljesen független . . . Szerző is abba a tévedésbo esett, mint Gneist, fel­fedezi az angol igazságügyminisztert". Admeto ur nem hivatkozik jogtudósok véleményére, igy nem tudom, honnan veszi a tudományt apodiktikus kijelentéseihez, pedig egy tudomá­nyos munka bírálásánál nem fogadhatjuk el elégségesnek általánosságban tartott újságcikkekre való hivatkozást. . Az angol jogtudósok azonban, amennyire azt megállapítani módom­ban van, nincsenek Admeto úrral egy véleményen s azt hiszem, nagyon csodálkoznának, ha a véleményét olvashatnák, mert ahány kijelentése, — annyi a súlyos tévedése. Ad 1. Az angol biró és a törvény közötti viszony tekintetében Admeto ur nézetével szcmbe^Jbsupán egy világtekintélynek müvéből idézek — ami egyébként tudomásom szerint közvélemény az angol jogirodalomban. -­Mr. Serjeant, Stephen's New Commcntaries on the Laws of England művé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom