Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - Értékjog és zálogjog. 1. [r.]

85 A biztosító társaságok érdeke még nem jogi érv és az előadottak alapján állitihat.iuk, hogy nincs olyan jogszabály, mely az J927. évi X. t.-c. 15. §-ának 3. bt kezdéséiben elrendelt előljárósági hitelesítés egyoldalú és túlzottan alaki magyarázatára kényszerítene a birósáaot. A törvényhozó intenciója és a méltányosság tiedia egyaránt amellett • szólnak, hogy ha a kis- és nagyközséabc való félnek felmondó levelét a községi elöljáróság képviseletében a községi biró, vagy jegyző, illetőleg helyettesük a község pecsétje alatt hitelesítette, akkor az a felmondás érvényes, mert a fél a biztosítás felmondására irányuló ügyleti akaratát valóban nyilvánítottá és a törvényhozó által erre kijelölt hatóság közreműködésével ezt kétségtelenné is tette. Ha a törvény meg akarta adni a felmondás jogát, kötelesek vagyunk feltételezni már csak a torvényhozás iránti tiszteletből is, hogy őszintén akarta. Értékjog és zálogjog. Irfa: Dr. Nizsalovszky Endre. I. A dynamikus jog. Azck az elgondolások, amelyeket Spengler „Untergang des Abendlaiides" cimü kivételesen nagyhatisu munkájában közrebocsátott, a tudománynak jóformán minden ágában élénk visszhangot keltettek. Nem meglepő tehát, hogy azok a jogi irodalmat sem nagyták érintetlenül. És az sem csodálatos, hogy az a kis munka, amellyel az alábbiakban foglalkozni szándékozom éppen a zálogjog örök problémáinak területét választotta ki támadási felületül, a ma legelterjedtebb dologi jogi elméletek ellen, hiszen ez a terület az. ahol évszázadok óta nincs megnyugvás, ahol az európai államok jogrendszereiben a legélesebb különbségek vannak s ahol a nagy elvektől kezdve a legkisebb részletekig a törvényhozások méti alig tudtak olyan rendelkezést tenni, amelyet a jogtudomány jobbról vagy balról ki nem kezdhetett volna, jeléül annak, hogy a dologi jogok vonalának a kötelmi jogok felé eső ezen a szárnyán még igen nagy a bizonytalanság. Du Chesne. akinek egy rövid cikkéről1 és a cikkben elfoglalt álláspontját; részletesebben kifejtő tanulmányáról2 van szó, azt állapítja meg. hogy a német ptk.-nek telekadósság néven ismert ingatlan zálogjogi intézménye3 nem sorozható be sem a dologi jogok sem a kötelmek körébe. A telekadósság nem kötelem, mert a jogosult nem követelheti a kötelezettől — akinek személyi'1! a telek tulajdonosában még meg lehetne találni — valaminek a szolgáltatását vagy valami vagyoni előny nyújtását, hclott a kötelmi jognak az ilyen szolgáltatás a lényege, hanem a kötelezett kötelessége egyedül abbau merül ki, hosry tartózkodjék annak az érték-reservoirnak a csorbításától amrlyet a terhelt telek jelent (Bgb. 1134. és 1135. §. 1927:XXXV. t-c. 33. és 34. § ). Igaz, hogy van tűrésre vagy abbanhágyásra irányuló kötelem is, az ilyennél azonban a kötelem egyedüli tartaimát ez a tűrés vagy ahbanhagyás adja, holott a 1 Diittglioh-obl i SÍ-ÍI t or'wcli -il y iiamisc-'h (Deutscibe J úristen-Zeitung 30. évf. 576. 1. - Wertréebt und Pfandrecbt. Jehrings Jnhrbiichcr 76. kötet 207. I. 3 A nálunk még nem élő intézményit a Jogállam XXVI. évf. 102. é« k'öv. lapjain ismer tetteim. A telekadóssággal a nemsokára életbelépő 1927: XXXV. t.-c. 81—86. §-ai foglalkoznak és így azt remélem, időszerű az ennek i/. intézménynek a jellege körül folyó vitába, bepillantani.