Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2. szám - A törvényes zálogjog védelme

68 A sikkasztási bűncselekmények általános kategóriájába tehát esetünk elvileg: is beleillik; sőt azok általános konstrukcióját nézve, vagyis ha azt nézzük, hogy a Btk. mely jogellenes magatartásokat szándékozik idevágó szakaszaiban megtorolni: egyenesen ide kivánkozik. A Btk. 359. §-át, mely a zártörésről intézkedik, el kell ejtenünk, mert az, mint fentebb idéztem, kategorikusan beszél. De elvileg sem szabad erre a bűncselekményre támaszkodnunk, mert hisz annak konstitutív alkotó része a tárgyak összeirt volta és pedig hatósági uton. Nem volna azonban akadálya annak, hogy a bérbe, vagy haszonbérbeadónak megadassék az a jog, hogy a bérlemény elfoglalásakor az oda behozott ingókat hites hatósági személlyel összeírássá, s így jogát konstituálja. Az ingójelzálog tervezete ilymódon való jogszerzést tesz majd lehetővé. De ha törvényes zálogjogot külön konstituálni kell épugy, mint egyéb ingózálogjogot, egy külön erre irányuló cselekmény által, akkor már nem az, aminek képzeljük és aminek lennie kell. Kétségtelen, hogy amikor a bérbe vagy haszonbérbeadó egy erre irányuló szerződést köt, törvényes zálogjogával számol. Különösen igy van ez haszonbérleteknél, ahol a szerződésekbe bele is szoktuk foglalni a bérlemény területére be^iendő instrukciót. Haszonbérleteknél még inkább, mint bérleteknél a bérbeadó őrködése törvényes zálogjoga felett legtöbbször kivihetetlen. Ha idejében értesül a bérlő saját magát „mentő" akciójáról, kétségtelenül még hatósági jogsegélyt is kap zálogjoga megvédésére. De ha nem értesül arról, hogy bérlője őt ki akarja játszani és egy szép napon arra ébred, hogy a haszonbérlemény területén volt milliárdokat érő instrukcióból semmi sincs már, amire számított, mikor szerződésre lépett és egész vagyonát úgyszólván kiszolgáltatta haszonbérlőjének, — mi történik akkor? Szabad-e olyan jogszabálynak lenni, amely abban hivő jó hiszemü felet direkt megtéveszti és csak akkor nyújt biztonsá got, ha a másik fél is vagy naiv, vagy jóhiszemű? Kétségtelen, hogy jogszolgáltatásunk már régen érzi ezt a hiányt és arra mutat a Kúriának egy 1889-ből való következő Ítélete is: „Minthogy vádlott értesült arról, hogy a hátralévő házbér iránt bepereltetett; minthogy neki, mint lakónak kétségtelenül tudomása van arról, hogy a háztulajdonost a lakófélnek a lakásában lévő tárgyaira nézve törvényes zálogjog illeti meg és hogy a beperelést feltétlenül követi majd a végrehajtás: és minthogy minden körülmény arra utal, hogy az üzletben lévő tárgyaknak éjnek idején titokban elvitelekor vádlottat a háztulajdonossal szemben csakis kárositási szándék vezérelhette, a 386. §. megállapittatott. (C. 5337'1889)."