Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2. szám - A törvényes zálogjog védelme

(57 hogy exculpálni magát ő köteles. Hiszen a törvényes zálogjogép ugy, mint egyéb zálog a „kiváltással" szüntethető meg csupán. A bérbeadó elesett a kielégités zálogi uton való módjától a cselekmény és eredmény között, tehát a valóságos okozati kapcsolat fennforog. A fenti fölállítás szerint bűncselekmény fönnforgása kétségtelen. Azok, akik a kérdéssel eddig irodalmi uton foglalkoztak, nagyon csekély kivétellel, el is jutottak idáig. Eljut ide dr. Fayer László, Edvi Illés Károly is, kiknek neveit csak azért emlitem ezúttal, mert ők a kérdésnél a büntethetőség elvi kérdésével is kategorikusan végeznek: előre el is árulom, nem tartják büntethetőnek a cselekményt. 1 De menjünk egyelőre tovább a mi okoskodásunk fonalán. A törvény szerint csak az a cselekmény büntethető, amely valamely speciális bünfogalomra nézve megjelölt valamennyi ismérvet magában foglalja. Vagyis egyszerűen szólva, csak az bün, amit a büntetőtörvénykönyv annak deklarál. Már pedig a Btk. a zártörésnél, ahová esetünk elhelyezkedni kivánkozna, nem beszél törvényes zálogjogról, sőt expressis verbis a „bíróság, vagy más hatóság által zár alá vett" dolgokra nyújt csupán büntetőjogi védelmet. Ezen az alapon a büntetőjogászok a kérdést már elintézettnek is tekintik, — a sanctio esetünkre ki nem terjedvén, a bűncselekmény minősitésénél nem lehet analógiákkal dolgozni. Vegyük a kérdést nyíltnak és anélkül, hogy tekintélyekkel szembeszállnánk: engedjünk a föltétlenül meglévő morális pressziónak, mely azt diktálja, hogy itt meg kell keresni a büntethetőség lehetőségét. A morális presszió az egyes jogellenes cselekményekkel szemben az egyetlen kovásza a büntetőtörvénykönyv holt betűinek. Ez a presszió (mely az esküdtszék révén jut legközvetlenebb befolyáshoz) formálja a Btk.-t minden kor képére és hasonlatosságára. Szinte természetes, hogy a mi büntetőtörvénykönyvünk keresztül siklik a törvényes zálogjog védelmén — rendszerénél fogva. A zártörés, hogy ugy mondjam: a sikkasztás egyik válfajaképen van beillesztve a mi Btk.-be. A sikkasztás pedig természetszerűleg birlalást kiván meg, s igy a vele rokon bűncselekményeknél mindenhol a birlalásból indulnak ki. Ha azonban a sikkasztás általános és nem speciális kritériumait nézzük (amiket most nem akarok idézni), közelebb jutunk kérdésünk megoldásához. A vagyon elleni büncselekménveknek általában nemcsak alkotó eleme a dolog, a bűncselekmény tárgya, h*nem főleg az a különböztető és a büntetés kiszabásánál mérvadó elem. A sikkasztásnál az elsikkasztott dolog értéke elhomályosul, minthogy a kár nem az elsikkasztott dolog el tulaj donitásában, hanem az ezekkel biztosított jogok sérelmében áll. 5*