Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A valóságbizonyítási eljárás menete

6 megjelölt esetekben és hogy az alakszerűség nélkül létrejött ügyletből kifolyólag teljesített szolgáltatás jogalapnélküli gazdagodás szabályai szerint visszakövetelhető. Mindezekből azt látom, hogy a fent aggályosaknak mondott Ítéletek jogi álláspontját sem belföldi, sem külföldi törvényekben, vagy judikaturában vagy irodalomban megnyilvánuló felfogással alátámasztani nem lehet s hogy ezekkel direkt ellentétben állanak, ezért, nézetem szerint, a jelen kérdés helyes megoldásánál az a jogszabály lenne alkalmazandó, hogy az a szerződés, amelynek érvényességét a törvény bizonyos alakszerűséghez köti, semmis, ha ezt az alakszerűséget mellőzik.. Ilyen szerződésből jogok és kötelezettségek nem keletkeznek; az alakszerűségről felek le nem mondhatnak; afelett sem előzetesen, sem utólag, sem cselekmények, sem nyilatkozatok által nem disponálhaínak. A felek részéről ily semmis szerződés folytán egymásnak juttatott teljesítés nem tekinthető a nem is létező szerződés teljesítésének; ezért ily „teljesítés" nem is orvosolhatja az alakszerűség hiányát, kivéve, ha a törvény maga ezt igy rendeli. Végül az, amit a felek egymásnak juttattak, a jogalapnélküli gazdagodás szabályai szerint visszakövetelhető. Ha az általam aggályosoknak jelzett Ítéletekben megnyilvánuló jogi felfogás megmarad, akkor oly törvénymagyarázattal állnak szemben, amely egyenlő a törvény félretételével, a fennálló jogszabályok mellőzésével, egyenlő azzal, hogy a kivételt szabállyá teszik és igy aztán az alakszerűségnek törvény által való megállapítása egyáltalán feleslegessé válik. Mindezeknél fogva igen kívánatosnak mutatkozik az, hogy bíróságaink ezt a kérdést — mielőtt további döntéseket hoznának — beható revízió alá vegyék. A valóságbizonyitási eljárás menete. Irta: dr. Harmath Jenő, budapesti Mr. ítélőtáblai tanácselnök. A valóságbizonyitási eljárás olyan különleges jogi alkotás, mely a Bp. bizonyítási szabályai közé nehezen illeszthető be, amit az is igazol, hogy lényeges kérdésekben elmélet és gyakorlat nem egy uton járnak és külön-külön sem követnek egységes irányt. E soroknak nincs más célja, mint egységes képben összefoglalni a valóságbizonyitási eljárás menetének főbb vonásait és rámutatni azokra a vitás kérdésekre, melyek az eljárást helyenként bizonytalanná teszik. Mindjárt az elnevezésnél szembeötlő, hogy maga a törvény kétféle nevet ad az eljárásnak. A S. T. 53. §-a „a valódiság", a Bv. 13. §-a „a valóság"' bizonyításának nevezi, holott nyilvánvaló, hogy a valóság