Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Szerződések alakszerűsége és a bírói gyakorlat

2 szerűség nem lett betartva, a megtámadás azért van kizárva, mivel „az idevonatkozóan kifejlődött birói gyakorlat értelmében, ha a törvényes jogszabály a szerződés irányát meghatáro zott alakhoz köti, a megszabott alaknak hiányát a teljesités, illetve a viszonos teljesités elfogadása pótolja". íme tehát, ez az Ítélet már „kifejlődött birói gyakorlatra" való hivatkozással indokol, habár a fentemiitett két kúriai ítélettel egyező más precedens nincs és ezért kifejlődött birói gyakorlatról talán még nem lehet szó, még pedig annál kevésbbé, mivel az 1925 október 1-én P. II. 1158/925. sz. a. kelt kúriai Ítélet azon az állásponton van, hogy „az alakszerűség hiányát a részben való teljesités nem, pótolja". (Magánj. T. 1926. évi 4. sz. 61. cld.) A Curia gyakorlata tehát nem egységes. Minthogy ezt a jogi felfogást, amely a Magánjog Tára 3. számában közölt ítéletekben kifejezésre jut, nem tartom helytállónak, az álláspontomat és annak indokolását a következőkben fejtem ki: Az én felfogásom szerint a helyes jogi álláspont az, hogy a törvény által megszabott oly alakszerűség, amely a szerződés érvényességi kelléke, nem mellőzhető; ha a felek mégis mellőzik és az ügyletet teljesitik, az a körülmény nem pótolja a hiányt, kivéve, ha a törvény maga kimondja, hogy a teljesités orvosolja a hiányt. Ez az az álláspont, amely a mi jogunknak megfelel, mert: Jogunkban általánosan elfogadott szabály az, hogy a szerződések rendszerint bármely alakban köthetők. Ha azonban a törvény meghatározott alakot szab meg és annak hiányához más jogkövetkezményt nem kapcsol, a nem ilyen alakban kötőit szerződós semmis. (Polg. tkv. biz. szöv. 740. §.) Ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy a meghatározott alak annyira lényeges, hogy annak mellőzése esetén a szerződés nem is létesül, felek abból, amit egymás közt végeztek, nem lesznek sem jogosítva, sem kötelezve; amit egymásnak tényleg juttattak, az nem a szerződésből kifolyólag történt. Ezért az alakszerűség mellőzése esetén nem is lehet szólani szerződés teljesítéséről, ily szerződés nem is létezik, nem létező szerződést pedig teljesíteni sem lehet. Ennélfogva ennek az u. n. teljesítésnek nincs semmi orvosoló és hiánytpótló hatása. A kezdettől fogva semmis szerződés sem a semmisségi ok megszűnése, sem bármely más utólag felmerült körülmény folytán érvényessé nem válik; ezért az a körülmény is, hogy a felek magukat kielégítettnek tekintik és kijelentik, hogy meg vannak elégedve stb., teljesen súlytalan az u. n. conválidatio szempontjából.2 Hogy az utólagos jóváhagyás, illetve az a kijelentés, hogy az alakszerűség mellőzésének dacára a felek az eredménnyel meg vannak elégedve, mennyire jelentőségnélküli, kitűnik abból, hogy a feleknek jogukban sem áll a semmisségről lemondani; nem * Unffer, System II. 154. old.