Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1927 / 1. szám - Szerződések alakszerűsége és a bírói gyakorlat
3 áll jogukban a szerződési formát szabadon választani akkor, mikor a törvény a semmiség terhe alatt kötelezőleg előírja. Nem szabad a mi esetünket összetéveszteni azzal, midőn a felek tették függővé a szerződés érvényét bizonyos alaktól.3 Ebben az esetben pótolja a más alakban kötött szerződés alaki hiányát a teljesítés, ami természetes is, mert a feleket ilyenkor ugy kell tekinteni, mintha a közös megegyezéssel megállapított -alakszerűségtől közös megegyezéssel utólag elállottak volna. Ilyen esetben a felek szabadon diszponálnak az alakszerűség .be- vagy be nem tartása felett. Azt hiszem, hogy a fent emiitett Ítéletek is erre az utóbbi esetre gondolhattak és innét magyarázom az ítéletekben előforduló jogi hibát. Elnézték, hogy az általuk elbírálandó esetben nem a felek szabad rendelkezése alatt álló, hanem törvény által előirt alakszerűségről van szó, amelyre vonatkozólag a felek lex cogens alatt állanak. Ezt tévesztették szem elől a fent emiitett ítéletek, amer lyeknek téves voltát még növeli az a körülmény, hogy éppen az a törvény (1886. évi VII. t.-c), amely a 22. §-ában a szerződés „érvényességéhez közjegyzői okiratot" ir elő, e §. utolsó mondatában még azt is megállapítja, hogy e törvényszabta alakszerűség mellőzésének és a dacára ennek történt teljesítésnek mi a következménye, vagyis a mi kérdésünkre határozott választ ad, t. i. azt, hogy mindegyik fél tartozik azt visszaszolgáltatni, amit a másiktól az „érvénytelen jogügylet folytán" kapott. Ez igen világos, félre nem érthető rendelkezés, amelyet semmiféle törvénymagyarázati szabály segélyével az ítéletekben foglalt magyarázatban részesíteni nem lehet. A törvénynek ily világos rendelkezése mellett az ember az említett ítéletekkel szemben mintegy jogi rejtély előtt áll. Döntés contra legem? Az emiitett törvény rendelkezéseit oly világosaknak tartom, hogy azokkal tovább foglalkozni felesi3ges. De az én felszólalásom nemcsak specialiter ezek ellen az ítéletek ellen szól, hanem á bennök rejlő elvi álláspont ellen, amelynek megerőtlenitésére még a következőket hozom fel: Hogy a teljesítés a törvényben előirt hiányt nem pótolja, kitűnik abból, hogy a jogunk szerint az, amit ilyen módon az egyik fél a másiknak szolgáltatott, az alaptalan gazdagodás elvei szerint visszakövetelhető. Elfogadott jogszabály ugyanis az, hogy az, aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles azt visszaszolgáltatni. Már pedig az nem lehet vitás, hogy az, amit a fél a törvényszabta alakszerűség hiánya okából semmis szerződós foly3 L. ptkv. terv. biz. szöv. 740. §. második bekezd. — O. ptkv. 884. §. — Ném. ptkv. 125. §. 1*