Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 3. szám - Anyagi igazság és téves jelszavak a büntető eljárásban. 1. [r.]

96 amennyiben igazak, azaz megfelelnek, összhangban állanak más való tényekkel. A büntetőbirónak hivatalból mindig a való, a történetileg bizonyos tényállást kell megállapítania és erre épiteni ugy a felmentő, mint a marasztaló Ítéletet, Nem szabad tehát kritika nélkül elfogadnia a felek tényállításait, még a vádlott beismerését sem. Hogy az ellenkező eljárás milyen ferde eredményre vezetne, erre elég az angol jognak azt az anakronisztikus szabályát felemlitenem, hogy a vádlott beismerő nyilatkozata esetén a bíróság az esküdtek megkérdezése nélkül marasztaló ítéletet köteles hozni. Ugy, hogy a biró rendszerint maga figyelmezteti a vádlottat, hogy tartózkodjék a beismeréstől, vagy vonja vissza a nyilatkozatát, inert különben ő meggyőződése ellenére is kénytelen elmarasztalni. Az „anyagi" jelzővel tehát a büntető perjogászok, ha feleslegesen is, de azt a helyes gondolatot akarják hangsúlyozni, hogy a büntető eljárás nem tölti be feladatát a büntetőjogilag fontos tények egyszerű megállapításával, sem a büntetőtörvények pontos alkalmazásával, — arra akarják figyelmeztetni a büntetőbíróságokat, hogy ne elégedjenek meg az ítélet törvényszerűségével, hanem annál mindig többet, a teljes és tökéletes igazságot és ennek folyományaként az etikai igazságosságot igyekezzenek elérni. Az „anyagi igazság" kifejezéssel, ha hibásan is. de egy fogalomba olvasztják össze a logikai igazságot és az etikai igazságosságot. Ennek a két követelménynek a megvalósítását állítják mint a legmagasabb ideált a büntető ügyekben eljáró hatósági és magánszemélyek elé. Igaz, hogy a büntető perbem is az első, a közvetlenül kötelező parancs a törvényesség. A törvény tisztelete, a törvényes szabályok megtartása és pontos teljesítése, még akkor is, ha azok egyéni jogi meggyőződésünkkel ellenkeznének, a jogász legelemibb kötelessége. A büntető perjogiban ez a kötelesség legalitás néven egyenesen egyik specifikus kötelesség gyanánt van előírva a kir. ügyészség részére, mint a büntető törvények megtartásának ellenőrzésére s evégből a bűncselekmények elkövetőinek hivatalos üldözésére hivatott 'hatóságnak. De miként minden jogászra, ugy a büntető per jog ászokra is régóta kiforrott törvénymagyarázati szabály, hogy a törvénytisztelet s a törvények megtartása nem a betüimádásban, nem a törvény egyes szavaihoz, illetőleg azok nyelvtani értelméhez való csökönyös ragaszkodásban áll, hanem a törvény helyes értelmének, a törvényhozás valódi akaratának, a törvény jól felfogott céljának a megvalósitásában. A törvény mindig valami igazságot, a törvényhozók lelkében élt valamely gondolatot akar kifejezni és érvényre juttatni. Ezt a gondolatot, ezt a célt kell a bírónak megvalósítania, nem pedig a betűt, a szavak merő nyelvtani értelmét, amelyek sokszor helytelenül fejezik ki a gondolatot, a törvény célját. A törvény-