Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1927 / 3. szám - Anyagi igazság és téves jelszavak a büntető eljárásban. 1. [r.]
97 tiszteletnek tehát nem szabad a bálványozásig fokozódni, amire ragadtatja magát Banmgarten Izidor a bírói hivatásról irt mély elméjű szép tanulmány ában: „A biró nem képzelhető a törvény tökéletességébe vetett hit nélkül. Attól a hittől vezéreltetve, hogy a törvény bölcs, hogy a törvény harmonikus, hogy a törvény tökéletes, elérkezünk az igéret földére . . . ." (A biró. 21.) A törvénynek ilyen fanatikus tisztelete, a törvényes szabályoknak vakon követése érthető a vallási parancsoknál, de világi törvényeknél, amelyeket gyarló emberek alkotnak, amelyeknek szövegezésénél is történnek hibák, tévedéseik, túlhajtott és veszedelmes dolog. A bírónak éppen nem szabad vakon követnie a törvény betűit és szavait, ellenkezőleg nagyon is ki kell nyitnia szemeit és igyekeznie kell behatolni a törvény értelmébe, rendszerébe, szellemébe, ha azt nem akarja, hogy a lényeget, az igazságot feláldozza az alakiságoknak. Amennyire elismerésre és tiszteletreméltó a jogász rajongása a törvényességért, éppoly egyoldalú és gyakorlatilag egyenesen káros lenne, ha különösen a büntetőjogász nem akarna vagy nem merne feljebb nézni a törvényességnél. Nekünk van egy ennél is magasztosabb szentségünk: az igazság és az abból folyó igazságosság. A büntetőjog az a jogi szakma, amely közvetlen érintkezésben, sőt testvéri viszonyban áll az erkölcstannal. A büntető törvények ősidőktől fogva bizonyos, emberi cselekmények helytelenítését, rosszalását tartalmazzák, vagyis erkölcsi értékelést végeznek. A bűncselekmények felsorolásában s azok jogkövetkezményeinek, a büntetési tételeknek a megállapításában a törvényhozás előre, mintegy általánosságban értékeli a bűncselekmények erkölcsi rosszaságát és társadalmi károsságának a fokát. A törvény által előirt kereteken belül aztán a felmerülő egyes esetekben a biró feladata a bűntettesek egyéni erkölcsi hibáját és társadalmi veszélyességét mórlegelni s ehhez képest ezen személyes tulajdonságok és körülmények alapján a bűntettes által bűncselekményével megérdemelt konkrét büntetés nemét és mennyiségét kiszabni. Mig tehát a tényálladék és a bűnösség vagy az ártatlanság megállapításánál a bíróra a törvény mellett és afelett az igazság eszméje a világító csillag, addig marasztaló ítélet hozatala esetén a törvény helyes alkalmazásában az igazságosság, ez a legmagasztosabb erkölcsi elv- fogja őt helyes útra vezetni. Ha igy fogjuk fel az anyagi igazság kifejezést, ha az igazságot és az igazságosságot értjük alatta, akkor nem kifogásolhatjuk annak használatát. Az anyagi igazság, ily helyes értelmezései, magában foglalja az erkölcsi igazságosságot, vagyis az elkövetett bűncselekmények etikai értékelését is. A büntetőjogi igazságosság nem valami külön faja az igazsá7 Magyar Jogi Szemle