Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

21 tó] az 1922. évi október hó 1. napjáig nem volt törvényes fizetési eszköz.3 Ehhez képest tehát a K. T. idézett rendelkezése és az általános magánjog megfelelő szabálya (B. Sz. 877. §.) csak a pénzre vonatkozó külön — rendszerint írott — jogszabállyal kapcsolatban alkalmazható. Ebből viszont az is következik, hogy a pénzre vonatkozó külön jogszabályokat a magánjog kénytelen elfogadni és alkalmazni Mindaddig, amig a nem magánjogi szabályban meghatározott pénz valóban meg is felel azoknak a feltételeknek, amelyek alapján neki a magánjogban oly általános szerep jut, a magánjog alapelvei a pénzre vonatkozó jogszabályokkal teljes harmóniában vannak. Hogy ez nem mindig van igy, azt napjainkban tapasztaljuk; hogy gyakran nincs igy, arra a történelem tanit bennünket. A pénznek ugyanis a magánjogi szerepén felül van egy másik, nem kevésbbé fontos szerepe az állani gazdaságban. Az állam a maga szükségleteit némileg is fejlett gazdasági viszonyok közt épen ugy, mint a magános, csak a pénz segélyével fedezheti és ez az oka, hogy az állam a pénz kérdésének szabályozását igyek-zik a maga kezében oly módon megtartani, hogy azt. amit ő pénznek nyilvánit, tőle pénzül mindenki el is fogadja. Ennek a közvetlen célnak az elérésére csak eszköz az a további szabály, hogy a pénzzé nyilvánított eszköz a magánosok közti forgalomban is ugyanazt a szerepet tölt;e be, amit akkor tölt be, amikor az állam kiadja. Az állam most mondott céljának elérésére szolgál egyfelől az állam pénzkibocsátási felségjoga, másfelől a pénz kényszerárfolyamának meghatározása és ugyanez az államgazdasági cél az akadálya annak, hogy a pénzre vonatkozó jogszabályokat a magánjog ölelje fel. Aránylag ritkán fordul elő az államok háztartásának teljes egyensúlya, amikor az állani bevételei az állam kiadásait fedeznék, amikor tehát az államtól kibocsátott pénz az állam szükségleteinek megfelelő mennyi-égben áramolnék vissza az állampénztárba és igy az egész pénzforgalom szabályszerű körforgás alakjában jelentkeznék, de egészen ki vau ez zárva olyankor, amikor az állam rendkívüli helyzetbe kerül, kiadásai hirtelenül megnövekednek elemi csapávsok vagy háború következtében, vagy amikor maga a pénz anyagául szolgáló nemes érc veszil annyit a belső értékéből, hogy az állampénztárba befolyó összeg a kiadások fedezésére semmiképen sem elegendő. Ilyen esetekben az állani kénytelen valamilyen segédeszközt keresni, ez a segéd eszköz pedig régebben a nemes fémből vert pénz nemesfém tartalmának csökkentése volt, ujabban pedig a papírpénz kibocsátása kény8zerárfolyam mellett. Más célravezető eszközt még 3 0. v. Büchler: Der Lit u. die Anspruohsherabsetzung' in Litaueen. Au^landsrecht. 6. J". 361. 1.