Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

eddig nem sikerült találni és az állam kénytelen ezzel az eszközzel annak a nem intencionált eredménynek a tudatában is élni, amit az ilyen intézkedés a magánjogi jogviszonyok körében előidéz.4 A világháborút követő idők eseményei bőséges adatokat szolgáltatnak arra a heroikus küzdelemre, amelyet a papírpénz mennyiségének korlátok közé szőritása érdekében az egyes államok sokáig teljesen eredménytelenül folytattak és ez is azt bizonyítja, hogy nincs és az esetleg még ezután bekövetkező krizis alkalmával sem lesz a kényszerárfolyammal felruházott papírpénznél kevésbbé káros eszköz az állampénzügyi feladatok megoldására. Pedig semminek nincs a magánjogra annyira romboló hatása, mint annak, ha a pénz értékállandósága fikcióvá válik. Sokkal súlyosabban hat ez, mintha más mértékek mondanák fel a szolgálatot, mert a pénz épen egyéb szolgáltatások surrogatumául szolgál és a pénznek nincs surrogatuma. Ha akkor, amikor a pénz az értékmérő szerepének betöltésére alkalmatlanná válik, lehetne más eszközt találni, amely a magánjogban a pénz szerepét betölthetné, ez az eszköz a pénz sajátságainak megfelelvén nem lehetne egyéb, mint épen pénz, a pótlás tehát fogalmilag van kizárva. Hogy a pénz értékváltozása az értékállandóság fikciója mellett milyen hatásokat vált ki, annak ezúttal még vázlatos előadására sem vállalkozom, csupán arra a dilemmára akarok rámutatni, amibe a magánjog kerül annak folytán, hogy a jogviszonyok jogszerű megoldása és igazságos megoldása egymással ellentétes intézkedéseket kivánna meg. Ebből a dilemmából a kivezető ut kétféle lehet. Az egyik az, amely a kényszerárfolyamot egyszerűen egy olyan adónak tekinti, amely épen a pér-zhitelezőket sújtja és tagadásba veszi, hogy ennek az adózásnak a helytelenségeit a magánjog hivatva volna orvosolni.5 Ezzel a felfogással kapcsolatos az a másik felfogás is, amely egyenesen óva int attól, hogy a magánjog ennek a kérdésnek a bolygatásába belemenjen, mert ebből a magánjog tételeinek elhomályosodása, a magánjog tiszta értékeinek pusztulása eredhet ós a jogbiztonság mindenesetre súlyos sérelmet szenved.6 A másik kivezető ut a valorizáció szükségességének felismerése és annak jogszabállyal rendezése. A mi jogászaink szinte becsületbeli kötelességüknek tekintik, hogy az utóbb emiitett ut mellett foglaljanak állást, pedig ez korántsem olyan természetes és kézenfekvő, mint amilyennek látszik. A pénz lényege, természete és gazdasági hivatása tekin 4 Kiemeli már Wagner Adolf: „Zur GtesehicMe u. Kiitik des österrekftriscben Baikozettelperiode" c. alapvető ianiilmúinyában. (Zeifcschríft für die pesamimte Staatswiissenschaft. XVII. és XIX. kötet.) 5 Heck cikke a német Recbsgericht 1923 nov. 28-iká határozatáról. Archív für zivilistische Praxis Bd. 2. S. 203. („Opferdeutimg.") 8 Genmanus Agricö-lá: Die sáttliche Staatsidee fon Wdrtechaftslebei) München. 1924. 176. 1.