Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - a Bp. és az irodalom

gégiee büinjfcetőjoigi kódex mega tatására irányuló jiaivaislatok közzétételiével mutarttaztoik. A régi büntető eljárásunk alapelvén felépült per saerfcaaete épen legfőbb vonásaiban már a XIX. század hetvenes éveiben anakronizmusnak tümt fél iniemjcsiak aa 1873-li ausztriai peiireuidtairtáshoz viszonyítottam, blanem haizai itudósáink gouidolajtvilágában is. A reformáláisira irányuló 'eszmék irodaJimi megvitatásra kiiviáintozítak; s sziak a megvitatások nem merültek el uszó általánosságokban, hanem kiterjedtek a per részletmtézményeire is. Wlassics Gyula ,,A bűnvádi eljárás alapelvei" cimii értekezésében (1885.) tudományos iegyverzettel felszerelten jelöli meg a reform gyakorlati irányát. Az egyes perjogi intézményekhez Balogh Jenő (A bűnügyi védelem, 1885., A bűnvádi eljárr'ás ujrafelvételéről, valamint az ártatlanul elitéltek kiáirtalamürtlásáról, 1895., mindkét értekezés aJoigit. Közl.-ben); Vargha Ferenc (A bűnvádi eljárás megindításéinak és folytatásának akadályai, Magyar Igazságügy 38—39. kötet); Lukáts Adolf (Az ártatlanul leitatftóztiaitoitlfcak kártallaniitásáról, Magyar Igazságügy 32. kötet); Baumgarten Izidor (Az eüSőzletlejs Htetaiitóztatás és a vizsgálati fogság. A vádhatározat, mindkettő a Magyar Igazságügyben, előbbi a 6., utóbbi a 12. kötetben) szolgáltattak hasznosan értékesített adalékokat. — Az alkalmazott büuitteltőp'erjo'gi szabályokat a Bp. ellőtt Pauler Tivadar (Büntető joigitan. IL. kötet 518—706. §. 1. kiadása 1864.); Kautz Gusztáv (A magyar büntetőjog és eljárás tankönyve, 1873.); Székács Ferenc (A magyar büntetőeljárás kézikönyve, első kiadás 1881.) és Fayer László (Bűnvádi eljárás a törvényszék dLőíflfc, első kiadás 1885.) dolgozták fel tudományos tankönyveikben. Ezek után aiz előfutárok után foíkbziaitosan baí'lilma&odó arányokban bontakozott ki a magyatr büntetőjog* irodahníai, melynek nemcsak központja, de megindítója is a. Bp. volt. Az irodalmi.felszólalások kiterjedtek a Bp. általi feUüMt joganyag egész anieiaejéire, és pedig jórészben miár aa étetibieléplés efllőtt Még a gyakorlati (alkalmazás 'tü-apir.óbá,ia előtt feltárultak a vitás kérdésiek. Lelgíőképcn az esküdltbiráskodás terük'-tén, a perorvosl3ittal kapcsolatban. A Bp. életbelépése előtt csak a sajtó utján elkövetett bünitetendö esiellleíkxniéiiyék tárgyában járt el esküdtbíróság s a pfearorvoslati rendszer is lényegében elütő volt a Bp. rendszerétől. Helyesen mutattak rá jolglásziaink, hogy ezen a területein kell az uj jog-szabályok uralma alatt a legtöbb nehézséggel megküzdeni bíróságainknak. A tényés jogkérdés tekintetében egész külön kis irodalom fejlődött ki a Büntető Jog Tálra XLIII—XLVII. és a Jogtudományi Közlöny XXXVIII. évfolyamáénak lapjain Finkey Ferenc, Németh Péter, Heil Fausztin, Hérics Tóth János, Borsos Endre, Nyári Jenő és Berger Miksa cikkei nyomán. Ugyancsak beható irodalmi megvitatásban részesült a Bp. 437. %-& a Curia revizionális jogkörének terjedelme tekintetében, különösen abból a szempontból, hogy elitélheti-e a Curia az esküdtbíróság által, felmentett vádlottat. A vita során — amelyben Baumgarten Izidor (Büntető Jog Tára, XLI. 81., 355.); Fabinyi Ferenc (jogászegyleti előadás; közölte >al Jogtud. Közi. 1900. d3.)iFinkéy Ferenc (B. J. T. XLI. 321); Németh Péter (E J. T. XLI. 290); Stip'l Károly (B. J. T. XLI. 27.) és Zsitvay Leó (B. J. T. XLI. k. 355.) vettek részt — még az életbelépés előtt felmerült a 437. módositálsának gondolata is abból a célból, hogy a Cnriát a felmentő ítélettel, illetőleg az annak alapjául szolgáló verdikttel szemben megillető felülvizsgálati jogosultság köre világosan körül legyen irva. A vita eredménye abban foglalható össze, hogy ha a bűnösségre Vouiaitfcoaó kérdésre adott tagadó felelet volt ÍIK oka a. felmentésnek, abban az esetben anyagi semmiségi ok alapján nincs alapja iá felülvizsgálatnak; meg vau aizönblaa ez az alap, ha ai felmentés a beszámítást kizáró okokat megállapító verdikt alapján történt. Ez a felülvizsgálati jogkör az életbelépés óta állandó irodalmi megvitatás tárgyía volt. Emlékeztetem az olvasót föléig? a következő tanulmányokra: Vargha Ferenc (A Bp. perorvoslati rendszere. Jogász: egyleti Értekezések. XIX., A semmiségi panasz. B. J. T. XLV., Az esküdtek tévedése, 1915.); Degré Miklós (Főtárgyalás az esküdtbíróság-előtt. 1912-.