Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A negyedszázados esküdtbíróság

49 Egy becses tapasztalattal mindenesetre gazdagabbak lettünk. Azzal, hogy az esküdtbíróság alkotmányjogi jelentőségét és előnyeit letagadni és elvitatni csakugyan nem lehet. Igazságszolgáltatási, illetőleg büntetőjogi értéke, fény- és árnyoldalai felett kétségtelenül lehet vitatkozni, de a közszabadságok biztosítása szempontjából az esküdtbiráskodás behozatala vagy fenntartása az alkotmányosság, az önkormányzati elv természetes folyománya. Alkotmányos állam ugyan elképzelhető s el is lehet esküdbiróság nélkül, de bizonyos, hogy a XIX. század folyamán az összes kulturállamok, csaknem kivétel nélkül, egyik elengedhetetlen alkotmánybiztositékul állították fel és tartották fenn mindenütt az esküdtszéket. Deák és Szilágyi nyomdokait követte a harmadik nagy igazságügyminiszterünk, Balogh Jenő — egyben a magyar büntető perjogi tudomány legkiválóbb mestere — amidőn 1914ben az akkortájt nálunk is feltornyosult esküdtszékellenes áramlattal szemben erélyesen megvédelmezte, lehet mondani megmentette az esküdtszéket a magyar alkotmányosság számára. Balogh, mint büntető perjogász, nem volt barátja az esküdtszéknek s mégis bátran kijelentette, hogy „az esküdtbíróság a közszabadság tekintetei mellett fontos igazságügyi érdekből is nagyjelentőségű s ítélkezésének fogyatkozásait nem az intézmény lényegében kell keresni." Vagyis Balogh is, mint igazságügyminiszter, elsősorban mégis mint alkotmánybiztosítékot kívánta fenntartani az esküdtbiróságot, mert „kétségtelen, hogy a polgárok nagyobb bizalommal vannak az olyan bíróság iránt, amelyben független polgártársaik is résztvesznek, mint amelyből a laikus elem ki van zárva". A Bpn. javaslatának képviselőházi tárgyalásán tartott beszédében nyíltan mondja: „Gondoljunk arra az eshetőségre, hogy akadni fog egy kormány, amely hatalmi törekvései érvényesítéséért üldözni fog ártatlanokat". Az esküdtbíróság alkotmányjogi jelentőségét és előnyeit a magyar esküdtbíróság negyedszázados fennállása s 15 évi tényleges működése szintén kézzelfoghatóan igazolja. A Bp. életbeléptét követő években, amikor a magyar társadalom értelmisége először jutott hozzá, hogy a legsúlyosabb közönséges bűnügyekben mint esküdtbiró közvetlenül is befolyjon az ítélkezésbe, el nem vitatható a nagy érdeklődós és a buzgalom, melylyel az u. n. laikus közönség a büntetőjogi kérdések felé fordult. Mindjárt az első években több nagyobbszabásu gyilkossági eset foglalkoztatta az ország különböző pontjain a közvéleményt. Szépítgetés nélkül bevallhatjuk, hogy számos esetben az esküdtek verdiktje nem elégítette ki a szakbiróságok tagjait, de viszont nagyon sok súlyos és bonyolódott ügyben ugy a nagy közönséget, mint a szakembereket teljesen megnyugtatták a verdiktek s összefoglaló szemmel nézve a dolgot,