Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Dr. Juhász Andornak, a budapesti kir. itélőtábla elnökének ünnepi beszéde

17 dekrétumok is. Eredetét arra vezetik vissza, hogy amidőn Mátyás király a hatalmaskodás ok elnyomása érdekében rövid határidőre szóló perbehivásoikat honositott meg, a Ouriában állandó bíráskodás vált szükségessé. Evégre 1458-ban (XXXII., XXXV. t.-e.) küiön itélőmesternek és melléje 6 előkelő nemesnek kirendelése iránt történt intézkedés, kik állandóan Budán tartottak törvényszéket és a .királytól rendes fizetésben is részesültek. Egy későbbi, 1478. évi törvény (XII. e.) pedig meghagyta, hogy a királyi udvarban lévő főpapoknak és báróknak a fele a nádorral, az országbiróval és a királyi személyes jelenlét birájával együtt mind a nyoloados, mind pedig a rövid perbehivások alapján tartott törvényszékeken okvetlenül jelen legyen. Amióta a királyi Curia ilyen állandóbb belső szervezetet nyert, azóta találkozunk a királyi Ítélőtábla elnevezéssel. A hétszemélyes tábla neve ellenben csak az 1723. évi reformot közvetlenül megelőző 1715:XV. t.-cikkben fordul elő először. Általában I. Ferdinánd 1535. évi deikrétumát (16. c.) szokták ez elnevezés forrásaként megjelölni, amelyben arról történik említés, hogy ,,a király az országban a szokott hatalommal helytartót, nevezett ki és mind a két rendből (t i. a főpapok és főnra'k rendjéből) hé|t kiváló tanácsost választott." Valószínű is. hogy a hétszemélyes tábla elnevezése alatt a nádor, mint királyi helytartó elnöklete alaít működött és rajta kivül három egyházi és három világi főúrból, tehát együttvéve hét tagból állott, azt a legfelsőbb birói fórumot értették, amelyet a XVI. és XVII. században keletkezett törvényeink aképen különböztetnek meg a kir. Ítélőtáblától, hogy az előbbihez kinevezett ülnököket a ,,fellebbezések"hez kinevezetteknek mondják. <15S2:IV.. 1625:LL, 1635:XIV., 1655:LL, 1662:XXVIII., 1681:XXVIII. t.-c.) Az 1723. előtti régi királyi Ouria ott működött, ahol a király udvarát tartotta. Ez a századok folyamán változott. Buda, Székesfehérvár, Visegrád és Pozsony az ismertebb királyi székhelyek. A bíráskodás vagy magában a Curiában, vagy a felek számára a hozzáférést megkönnyítendő, vidéki helyeken történt. A felvidék az u. n. „felsőrészek" számára ahova a törvénykezés szempontjából a tiszántúli vármegyéket is sorozták a XVI. században Kassára, meg Lőcsére, a XVII. század elején Besztercebányára, a dunáninneni és dunántúli részek számára pedig a Curia akkori székhelyére Pozsonyba hirdettek törvénynapokat, u. n. ciktávákat. A nyolcados törvényszétkéknek (okláváknak) nevezett törvényszakaszok onnan vették nevöket, hogy rendszerint valamely egyházi ünnepnapot (Vízkereszt, Szent-György. Szent-Mihály napja stb.) követő nyolcadik napon kezdődtek és aszerint amint hosszú, vagy rövid oktávák voltak, 40 illetve 20—25 napig tartottak. Évenkint 2—4 cktávát tartott a királyi Curia. A birói szervezetnek lefelé való tagozódását is érintendő, röviden megemlítem, hogy a megyei nemesség lassankint a vármegyéikbe tömörült s ekképen megszervezkedve a perek túlnyomó részére nézve elsőfokon a megyei törvényszék birói hatósága alá került, A nemnemes vármegyei lakosoknak elsőfokú birói hatósága az uriszék volt. A városok és kiváltságos községek pedig saját választott biráik alatt állották s közvetlen fellebbezési hatóságuk a tárnokmester, illetve a nem tárnoki, hanem u. n. személynöki városokra nézve a királyi személynök, majd utóbb a külön szervezett tárnoki és személynöki szék lett. Háborús időkben a törvénykezés szünetelt Mivel pedig szerencsétlen hazánk, mint a hálátlan nyugat védpajzsa igen süriin volt kénytelen hadat viselni, amihez még belsőzavarok is járultak: a törvénykezések szünetelése a XVI. és XVII. században néha évekig, sőt évtizedekig is eltartott, amiről számtalan régi törvénycikk tanúskodik, amelyek a törvényszékek tartását a háborús állapotra tekintettel beállitjá.k, továbbá amelyek a törvényszünetek idejét az elévülési időből kirekeszteni rendelik. Magyar Jogi Szemle. 2