Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Dr. Juhász Andornak, a budapesti kir. itélőtábla elnökének ünnepi beszéde

16 hétnek és a törvényszékre egyedül ők, meg- a helyetteseik mehetnek he hívatlanul és hívhatnak he másotkat is, ha valakit bizonyságra vagy más dolog miatt be akarnak hivni. Az alább következik pedig t. i. a tárnokmester, a főseneschal (főudvarmester), Dalmácia-Horvátország és Szlavónia bánja és az erdélyi vajda nem számítanak a rendes birák közié és ennélfogva nem kell nékik és nem tartoznak a kir. felség törvényszékéhez hivatlanul bemenni. Mindazonáltal mivel felesketett birák és tiszteik, ha valamikor önszántükből be akarnak menni, akár jelen van a királyi felség, akár nem, he kell őket bocsájtaui és részükro tisztességes helyet engedni." A titkos kancellár helyébe azután a királyi szernélynök (personalis praesenti'ae regis in judiciis locomtenens) lépett és ő lett a XV. század végétől kezdve s maradt is a legújabb jogfejlődésig az ország harmadik: nagybirája s a 'kir. Ítélőtábla elnöke. A szeméiynö'ki méltóságot kezdetben előlkelő papi személyiségek vise'ltéík, az 1507:LV. t.-c. azonban a törvényekben éis jogtudományban jártas jól érdemesült világi személyre bizandónak mondja a király birói pecsétjét. Ez alapon 1517-ben Werbőczy István nyitja meg a világi rendből való szemiélynöíkök sorát* A birói teendők szaporodásával ugy a nádornak, mint az országbírónak állandó helyettesitéséről is gondoskodni kellett, igy keletkezett azután már a XIII. században az alnádori és alországbirói tisztség. Az Írásbeliség terjedésével pedig további szakképzett segitőtársakat találunk a nagybirálk oldalán. Ezek a nádori, országbírói és személynöki itélőmesterek (protonotariiusok), őreájok nehezedik mindinkább az ügyek feldolgozásának*, előadásának és az Ítéletek szerkesztésének egész munkája, sőt a későbbi időkben vidéki körutazásokra is mennek s ott önállóan Ítélkeznek. Ezeket a jogtudós biró társakat, akik között ott látjuk — magasabb méltóságokba történt emelkedése előtt — Werbőczy Istvánt is, jeelnlegi hivatásos íielsőhirák őseinek tekinthe.tjüfk. A rendek részvétele a törvénykezésben kezdettől fogva biztosítva volt. A király tanácsának iközreimüködésével Ítélkezett, a rendes bírák mellett pedig ugyancsak ősi időiktől fogva birótársak (assesorés) működtek, kezdetben esaík a főpapok és főnrak rendjéből, később mind nagyobb számmal a köznemeseik közül is. Mátyás király 1462. évi dekrétuma (1. c.) a birótársak intézményét ,,a király személyes jelenléte", az u n. „personalis praesentia negis" elé tartozó ügyekre nézve azzal az indokolással mondja szükségesnek: ,,mivel az ítélet szilárdabb, melyet többek véleménye támogat". A királyi Cuiriáhan a nádor, az országbíró és a fő- illetve titkos kancellár, majd az utóbbi helyébe lépett királyi szemálynök vezetése alatt ítélkező bíróságok, részint első'folkban, részint pedig a megyei törvényszékek, továbbá az erdélyi vajda és a bán bíróságainak Ítéletei ellen irányuló fellebbezések elintézésében, mint fellebbezési biróságolk jáirtak el. ítéleteik ellen esetenként a király saját személyéhez is meg volt engedve a fellebbviteli, sőt egyes kiváltságos főemberek ügyei exemtiók alapján, valamint meghatározott főbenjáró ügyek (pl. egyideig a hütlenségi perek) ia törvénynél fogva, közvetlenül oda tartoztak. Az idők folyamán a királyi öuriában folyó bíráskodás körében bizonyos tagozódás állott be. Nevezetesen kialakult egyrészről legfőbb birói fórumként a kir. hétszemélyes tábla, másrészt vegyesfolyamodásu bíróságként a kir. Ítélőtábla. A jogtörténeti lkutatás számára marad fenntartva annak tüzetes felderítése, hogy ia királyi tCuriána'k ez a tagozódása pontosan mákor kezdődött és imiképen alakult ki a századok folyamán. A királyi ítélőtábla elnevezéssel már Máltyás király 1486. évi dekrétumában (20. c.) találkozunk (tabula iseu sedes judieiaria regiae miajestatis) s ezt követően állandóan megemlékeznek róla a későbbi