Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A kir. itélőtáblák jubileuma

13 kimiondaitása, a jogkövetkezmények niegvalósitásn, amelyekre ügyletét kezdettől fogva beállította. A magyar bírósági szervezet konszolidálásának korszaka tehát egyszersimint azon törekvéseiknek is gyümölcsöző korszakla, amelyek a perbeyitt vaigyoinéiideknek bizonyos előre meghatározott, hatásuk szerint úgyszólván előre kiszámított jogi kategóriáik szerinti likvidálásra irányulnak. Mindem ezeknek a kategóriáknak a helyes megválasztásától és attól függ, hogy aiz ügyfelek miiként tudnak elbánni velük és a biró miként tudja velük a lekiismeretén át megérzett .anyagi igazságot megközelíteni. A speciális magyar jog visszafejlődik mostani muzeális maradványaira, helyette internatiouális joganyagok tömegei terpeszkednek szét a jogéletben, az igazságszolgáltatás súlypontja áttolódik a személyes glarainciák ősi, tiszteletreméltó és természetes vonaláról a perjogi garanciák művonalára. az Ítélkezés helyességének kérdése pedig egyrészt a bírósági szervezet bürokratikus kiépítésének, másrészt pedig a peranyag művészi feldolgozásának problémájává lesz. Nincs a világon bíróság, \amely a maiga döntését olyan kimerítően, olyan kidolgozottan indokolná, —• kénytelen indokoltai — mint épen a folytonosan élükre állított jogkérdések: ütközőpontjában álló magyair biróság. Nincs ország, amely bíróságainak szervezetéiben annyi tanácsot, hármas, ötös, hetes tanácsot, a jogorvoslati fÓTiímcknak olyan komplikációját, az érdemleges bírói munkaerőnek olyan pazarlását mutatná föl, mint minőt Magyarország egészen a legújabb időkig is fölmutatott, és ahol még most is több, mint háromezer bírót kell foglalkoztatni azért, mert egy sokat csalódott közvélemény mindent a bíróságokkal szeretne elvégeztetni — magában a bíróban azonban tulajdonképen még nincsen teljes és föltétlen bizalma. Amit azoniHm leginkább sajnálnunk kell a veszteségeink sorozatában, az magának a *birói hatalomnak a bírói hatalom alaptermészetére és jelentőségére, a szuverénitására, u méltóságára vonatkozó fogalmak-, nak az elhomályosodása. A mostani közéleti fölfogásban, sőt talán még a közélet irányítására ez idő szerint hivatottak fölfogásában is az igazság szolgáltatásta többé már nem a szuverenitásnak egyik önálló, a törvényhozó és végrehajtó hatalommal egyenrangú megnyilvánulása. Az igazságszolgáltatás — kizárólag mostUni külső működési körülményei szerint Ítéltetvén meg — egy báír sajátos téren mozgó, de lényegiében a többihez hasonló, a többivel egyenrangú igazgatási funkció. Nem fontosabb, nem kényesebb a többinél, ellátása nem követel több erkölcsi erőt, odaadást, .lelki föWészültségét, mint a többié, nem igényelhet tehát nagyobb gondozást sem, mint .amennyi az állaimiháztlartás rendje szerint — a többieknek is kijut. Hiába fakadnak fel ennek .a mostani nyomorult magyar közéletnek összes rohadó sebei a bíróság előtt, hiába keres mindenki politikai, társadalmi, erkölcsi igazolást iá bíróság mint ultiina ratio előtt: a kétszáz esztendőn át kellő körültekintés nélkül agyonfejlesztett bürokratizmus sürü fátyollal takarja az igazságszolgáltatás lényegét, méltóságát, és most közélet és mi bírák egyformán viseljük e mostoha fölfogás következményeit. Viseli a közélet az igazságiszolgáltatás lassúságában, körülményességében, drágaságában, nem ritkán hatástalanságában és viseljük mi bírák, a bírói működésünk szertelen megnehezítésében, viseljük sok külső veszteséggel".