Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Francia törvényjavaslat az árdrágitó visszaélésekről

176 vényhozó a közszükségleti cikkekkel elkövetett árdrágítást kívánta bün tetnh A közszükségleti cikk fogalmát azonban közelebbről nem határozta meg és ismeretes, hogy az árdrágitási kérdésekben hozott elvi jelentőségű bírósági döntések épp ezért legnagyobbrészt az egyes közszükségleti cikkek meghatározására vonatkoznak. Mégsem merném állítani, hogy a taxatio szerencsés megoldás, mert — mint látjuk — egy részében még sem igen tud egyebet adni általános meghatározásnál (élelmicikk, ital, háztartási cikk), másfelől pedig sokkal több kibúvót enged, mint a generális definíció. A bűncselekmény kísérlete a magyar törvény és a francia javaslat szerint is büntetendő. A szabadságvesztés és pénzbüntetés büntetési tételei is egészen hasonlóak a magyar és a tervezett francia jogszabályban. A polgári és politikai jogok, továbbá a kereskedelem és iparjog elvesztésének kimondását a francia javaslat is ismeri. Igen helyesnek látszik a francia javaslatnak az a további intézkedése, amely szerint a cselekmény súlyosabban minő-sül, ha olyan követi el, akinek nem tartozik rendes üzletkörébe az illető cikk árusítása. Kimondja a francia javaslat •— a magyar törvényhez hasonlóan — azt is, hogy a marasztaló ítéletet az elitélt költségén — részben vagy egészben — a bíróság által megjelölendő újságokban, illetőleg falragaszként a bíróság által kijelölendő helyen, nevezetesen az elítélt lakásának ajtaján, üzletében, gyárában vagy műhelyében közzé kell tenni. A falragaszokra vonatkozó intézkedés azonban részletesebb a magyar törvény megfelelő rendelkezésénél. Kimondja ugyanis a ja\-aslat, hogy a közzététel költségei az elitéltet csak a reá kiszabott pénzbüntetés legmagasabb összegének mértékéig terhelik és a bíróság feladatává teszi a hirdetmény terjedelmének, előállitjási módjának megszabását, továbbá! annak a határidőnek kijelölését is, ameddig a hirdetményt kifüggesztve kell hagyni. A magyar törvény tudvalevőleg maga megszabta, hogy az elitélt üzlethelyiségében, üzletének ajtaján vagy kirakatában az ítélet rendelkező részét feltüntető táblát fél éven át kell kifüggesztve tartani. Mint említettem, a francia javaslat szerint a határidő megszabása mindenkor a bíróság feladata. Nagyon figyelemreméltó továbbá, hogy a falragasz részleges vagy teljes mellőzésének, eltüntetésének vagy megrongálásának esetére a francia javaslat szankciót állapit meg. Ilyenkor ugyanis az ítéletnek a falragaszra Tonatkozó rendelkezését újból teljes mértékben végre kell hajtani. Ha pedig a mellőzés, eltüntetés, vagy megrongálás az elitélt szándékos magatartására rezethető vissza, illetőleg az elitélt felbujtása vagy rendelete következtében történt, az elitélt 1—6 hónapig terjedhető elzárással, továbbá 100—2000 frankig terjedhető pénzbüntetéssel is büntethető lesz. Előbb már idéztem a francia javaslat bizottsági szövegének azt a részét is, amely szerint sor kerülhet a bíróság éléi állitotteladó, büntetőjogi felelősségén kivül a korábbi eladók felelősségére is. Azt hiszem, ebben a rendelkezésben nem szabad a büntetőjogi egyetemleges felelősség elvétől eltérő rendelkezést látni. Ez a rendelkezés inkább a magyar törvény í. <§>-ának 4. pontjában meghatározott árdrágító üzérkedéshez hasonló deliktumra vonatkozik. A francia javaslat egyéb rendelkezéseit figyelembevéve azonban egyúttal annak a magától értetődő rendszabálynak is külön kiemelése, hogy amennyiben a bíróság előtt álló eladó maga is tuldrágán jutott az áruhoz, felelőssége megfelelő arányban esökk'en. Deliktumként állapítja meg ezenkívül a francia javaslat az előbb részletesen felsorolt és forgalomba hozott, illetőleg kirakatba kitett árucikkeknek törvényes ok nélkül való megsemmisítését és megrongálását, továbbá az erre irányuló kísérletet is. Hasonló deliktumokat a magyar jog