Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A jogi gondolkozás ökonómiája. 2. [r.]

171 ügylet elválasztó, gyűjtő nevezet egy másik ténykörrel szemben — és jelenti tehát az obligációt (kötelmet Q>) (IV.) alapitó tények csoportjában azon tényeket, — még pedig emberi cselekményeket (A), — amelyeknek célja egyenesen jogot alapítani; jele mint már láttuk: Szokásos osztályozások: ex obligatione A (I) ex lege ^ (II), amel}T utóbbi tehát a közvetlenül törvényből származó obligációk (Q IV.) jele legyen. (De lássuk majd közelebbről mindjárt lejebb.) Van azonban az obligációnak egy harmadik (III) jelentősége, amely minden olyan emberi cselekményt takar, amely cselekmény — a jogalapitáson (A I) kivül — jogváltozást van hivatva előidézni. Ezt is hol ügyletnek, hol obligációnak nevezik. Mi külön jelet tartunk fenn e fogalom részére, és pedig: [>. Például: a teljesités. Az obligáció negyedik (IV) jelentőséget már többször láttuk, de közvetlenül most a római számokkal is jelöltük, ez nem más mint a kötelem: Oígy osztályozhatnók az eddig látottakat. Az obligáció szava csupán a származási ténykörre utal az L, tehát ^ esetben. Tehát nem magát az obligációt (O), a meglévő kötelmet jelenti, hanem azt, hogy ez a O bonnan, milyen ténykörből, vagyis tehát az: ^-ből származik. Ennek analógiája volna a II. értelem és — érdekes — ez a második értelem ha azt az 4^-ttel azonos származási oldalon, ennek analógiája alapján szemléljük, már nemcsak a származást jelenti, hanem magában foglalja a meglévő obligációt, tehát ezen szemléletnél tulajdonképen egybeolvad a két jel a II. és IV. Mert amig a ^ jelénél, különösen a magyar «ügylet»-en át csak származás jelölést érzünk, addig az ^ jel — bár a rajzi analógia révén nyilvánvaló a hasonlatosság — «ex lege», «közvetlen törvényből folyó», — igy egymagában (mint a ^ esetében «ügyletből folyó») ott igenis jelent valamit — itt nem jelent semmit. Ez a jel tehát: mint obligáció jele (II.) csak az ^ melletti osztályozó felsorolásban jelenti a II. értelmű obligációt. Mint e