Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A jogi gondolkozás ökonómiája. 2. [r.]

172 téma legelején mondottuk; ^\ Tulajdonképen, a látottak után: ex (obligatione) obligatione, ex lege (obligatione). Vagy ugy is mondhatjuk, hog}r akkor, amidőn a jogi nyelv az obligációt (Q) mm* meglévőséget kifejező jogfogalmat használja, sokszor odaérti az Az V. jelentősége az obligációnak maga a causa, vagyis a causa helyett is használatos az obligáció kifejezése. A causa alatt pedig legáltalánosabban olyan egyetlen tényt (—>) értsünk, amelyhez — mint már fentebb érintettük, jogszabály közvetlenül füz egyetlen — vagy több — a végbemenetelt fizikaiasan ellenőrizhető igényt, igényatómot (->) illetve ezek csoportját, anélkül mégis, hogy azok valamely jogi gyüjtőnevezet alá, pl. Q>, foglalhatók volnának. * Több izben hivatkozom a munkálatban arra, hogy az egyik másik tárgyra még visszatérek. E fentartás szinte felesleges, mert hiszen kétségtelen, hogy egy-egy olyan súlyos jogi kifejezést mint ^amilyen pl. az igény, az obligáció, a causa egyetlen helyen kimeriteni lehetetlen. * Bár a szöveg komprimáltsága, szinte matematikai sűrűsége, érzem, az olvasó türelmét alaposan próbára teszi, — mégis türelem didaktikai fontosságát szeretném célom érdekében fele használni. Az olvasásközben előálló gondolkodási folyamat az olvasóban mintegy megismétli az iró meditációjának útjait. És éppen ezen utak vezettek ahhoz a tájékozódáshoz, amelyeknek eredményéről irójuk beszámolni szeretne. Ezt az utat valahogy megkell tennünk — ha ugyan érdemes-e éppen az iró tájékozódását többékevésbbó magunkévá tenni, — hogy megértsük a felvetett problémának, a jogi gondolkodás ökonómiájának, az iró által valószínűleg túlbecsült fontosságát. Többszöri olvasás után és különösen a később, — de már az eddig látottak szerint is, — megismétlődő jelek szinte ki-ki ugrasztják a jelek azonossága, összefüggése, képzése által adódó uj fogalmakat, fogalom elhelyezkedéseket. Azt se gondoljuk egyébként, hogy ilyen módon igen sok jelre lesz szükségünk. Ellenkezőleg, az egyik cél éppen az volna, hogy minél kevesebb rajzképpel értsük meg azt, amit a nyelv olyan sokféleképen fejez ki. Másrészt igenis külön jeleket faragjunk azokra a fogalmakra, amelyekre, mint azt éppen az obligáció nyelvi jelénél láttuk, a nyelv egyetlen szót használ, bár azok külömbözősége kétségtelen.