Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A jogi gondolkozás ökonómiája. 2. [r.]

167 A jogi gondolkozás ökonómiája. Irta: Kováts Elemér ár-, budapesti ügyvéd.. Copyright by Kováts Elemér dr., Budapest. 1925. április 1. (Folytatás.) A tény. Az ingyenesség és viszterhesség fogalma és formaképzésére még visszatérünk. Ahhoz azonban, hogy a két fogalom tartalmát még jobban megvilágítsuk, egy más oldalról fogunk hozzájuk közelíteni, amelynek első állomása a: tény. «Tény és Jog» cimen (Ráth, Budapest 1918) megjelent szerényigényü dolgozatomban próbálkoztam e, — felfogásom szerint súlyos — filozófiai problémához hozzászólalni. Bár ugy érzem, hogy álláspontomon nagyjában nem revidiálnék, — mégis annak indokolása és főként népszerűsítése érdekében sokkalta bővebb térre lenne szükségem, mint amennyit arra hivatkozott dolgozatomban igénybe vettem. Dacára ennek megkísérlem most, ezen illusztris helyen még jobban komprimáltán adni a tény fogalmát. Tény a legszűkebb értelemben csupán az egyszer előforduló, térben és időben körülhatárolt és érzékeink alá fogható — tehát valami módon észlelhető életjelenség, történés. Jelünk reá a háromszög: /\ A nyelvnek nincs (külön) jele reá. Főként a tulajdonnevek, amidőn egyes egyéneket, vagy dolgokat neveznek el, ilyen tényjelölők. Pl. Árpád, Koh-i-noor. Az «alma» vagy a «borizü alma» sohasem ugyanaz az ekkor meg ekkor vásárolt, vagy az elfogyasztott «almával», csak hasonmása annak. De a «gyémánt» vagy «sárga gyémánt» sem azonos az elvesztett gyémánttal, csak hasonmása annak. A Koh-i-noor az Koh-i-noor, annak hasonmását hiába fogják Koh-i-noornak elnevezni, az legfeljebb «Koh-i-noor 2.» leend. Amig a nyelv tehát főként csak a tulajdonneveknél nem abstrahál, addig a rajz abstraháljon minden tényt a fenti legszűkebb értelemben véve e jellel: /\ (Az a körülmény, hogy a nyelv főként csak tulajdonnevekre használ egy-egy külön kifejezést (Árpád, Koh-i-noor) a nyelvnek természetesen csak némely tudományos felhasználhatóság szempontjából hiányos tulajdonsága, — egyébként a nyelv legnagyobb értéke, ha vesszük, hogy az átlag —, a hasonló életjelensógek és történéseket igy abstrahálva milyen könnyedén közölhetjük egymással a nyelv segítségével. De!, a /\ jele is végeredményében, sőt egy legfelsőbb abstrakcióra törekszik!, — a mögötte álló most értelmezett háttér egészének egyetlen közös jelben való sűrítésével.) (A nyelv külömben néha egyes történéseket, fényjelenségek