Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A kereskedelmi társaságok nemzetközi jogi helyzete

166 adóztassa, vagy vagyonát kisajátíthassa, utóbbi pedig, hogy a hazai tőkét privilégiumban részesítse. Az előbbi irány ma .már meghaladottnak mondható. A francia kamara Blum és Auriol képviselők ily irányú indítványát nagy többséggel elvetette ós legújabban Herriot miniszterelnök kijelentette, hogy a szelvények beváltásánál minden a részvényes igazolására vonatkozó eljárást be fog szüntetni. Olaszországban törvényjavaslat készült arról, hogy csak névre szóló részvények kerülhessenek forgalomba és ezeknek átruházása üres forgatmánnyal kizárassók. De már az interparlamentáris kereskedelmi jogi konferencia 1923. évi prágai ülésén Bettoni olasz szenátor rámutat hatott arra, hogy ez a részvónyjog természetébe ütköző kísérlet immár Olaszországban is meghaladottnak tekinthető. A nacionalista irány túlzásai is előbb-utóbb le fognak tompulni. Azok az országok, melyek a tőkét ily módon korlátozták, már eddig is tapasztalhatták, hogy ez az eljárás, mely a gazdaság szövevényes szerkezetébe durva kézzel nyul bele, tökehiányt eredményez és éppen ily államoknak van leginkább szükségük arra, hogy az idegen tőke behozatalát elősegítsék, ne pedig lehetetlenné tegyék. Az idegen tőkés nem hajlandó magát folytonos nyomozásoknak alávetni, mely akciószabadságát és részvényeinek eladási lehetőségeit befolyásolja. Semmi esetre sem fog pedig oly vállalatokban részesedést vállalni, melynél a törvény őt a részvénykisebbség hálátlan szerepére kárhoztatja, oly societas leonina-ra, melyben ő nem az oroszlán, hanem a vele szerződő fél szerepét játsza. Az uj részvény jogi irányok is ellenmondanak ennek. Németországban 1924-ben a 33. jogászgyülés egyhangúlag azt javasolja, hogy a német részvénytörvény ugy módosittassék, hogy a külföldi +őke részesedését megkönnyítsék. Az ez évi áprilisi római konferencia pedig' a részvényjog egységesítését fogja tárgyalni, jeléül annak, hogy az ily, a tőkeegyesülés természetével ellentétes különleges törekvések már idejüket multák. Magyarország e tekintetben joggal hivatkozhatik arra, hogy a külföldi társaságokkal szemben mindig a legelőzékenyebb, a modem követelményeknek jnegfelelő eljárást tanúsított. Most sem volna okunk ettől az eljárástól eltérni midőn hazánkban a külföldi tőke részesedését kívánjuk, az utódállamokban pedig az ott beruházott nemzeti tőke védelméről kell gondoskodnunk, ügyis mint adósok, úgyis mint hitelezők, egyaránt az a gazdasági érdekünk, hogy a nemzetközi kereskedelmi jog szabályai mellett kitartsunk, amelyek talán átmenetileg háttérbe szoríthatók, de végül a gazdasági természettörvények erejénél fogva előbb vagy utóbb uralomra fognak jutni.