Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A népszövetségi eszme reális tartalma. 2. [r.]

153 épületét, ha a közület nagy elhatározások, döntő küzdelmek előtt áll, akkor a fennmaradáshoz, a küzdelemhez szükség van az etikai összetartó erő többé-kevésbbé intenziv érvényesülésére, így az állam életéhen a hétköznapokon ugyan nem jut világosan kifejezésre, hogy egész léte és ereje végső fokon polgárainak, illetve elsősorban a vezető rétegeknek és főleg a középosztálynak hazaszeretetén, államias érzésén és meggyőződésén épül fel, de ha a vezető rétegekben meginog az állam jóságába, életerejébe vetett hit, vagy ha destruktiv erők háttérbe szoritják az államias gondolkodású vezető rétegeket, ha e rétegek vezetőszerepét a válság nyomán felburjánzó agitáció megingatja s forradalom veszélye fenyeget, vagy seper végig a közületen, akkor látszik világosan, hogy az állami szervezet ellenálló képessége is az etikai erők életképességétől és intenzivitásától függ. Annál inkább a közületies érzés és meggyőződés lehet csak valamely uj közület keletkezésének valódi alapja. Még a hatalmi szóval lét esitett közületeknél is ez az alakulat tartósságának biztositéka. Mert hatalmi szóval, fegyverek erejével lehet közületeket létrehozni, de a diktatúra csak addig tart, ameddig a nyers erő, az pedig etikai alap nélkül nem hosszú életű. Az erőhatalomra épitett világbirodalmak, egyXerxes, egy Napóleon birodalma a fegyveres erő vereségével, a hadiszerencse letűntével összeomlottak. Mert az, hogy a közület valóban életképes-e, hogy a közület tud-e tartósan fennállni és fennmaradni akkor, ha krizisek órája közeledik, ha válságok rázzák meg, az mindig attól függ, vájjon megvan-e, amint mondani szokás, az általános közvélemény támogató ereje, helyesen a szükséges etikai alap: a közületies érzés és meggyőződés. Az egyes emberben öncélúsága mellett élnek az egyéneket magasabb etikai egységbe foglaló eszmék, melyek alapul szolgálnak az eszmét megtestesitő szervezkedésre, amely szervezettel szemben az egyén nemcsak áldozatokra képes, hanem önfeláldozásra is kész. Ilyen erős eszme a nemzeti eszme s ez szolgál ma a legtökéletesebb közület, az állam etikai alapjául. A nemzet tagjaiban és különösen vezető rétegeiben, felső- és középosztályaiban a fajszereteten kivül él a nemzeti eszméhez való tudatos ragaszkodás s az a meggyőződés, hogy a nemzeti céloknak, valamint általában az állami feladatoknak, nevezetesen az állam tagjai között a rend fenntartásának, a kulturális, a szociális ós általában a közös érdekeknek, céloknak megvalósításához a hatósági szervezettel uralmat kifejtő államra van szükség és ezeket a célokat az állam tudja a legjobban megvalósítani. A nemzetközi élet egyedei jogilag az államok, tényleg az államokba szervezett nemzetek. Az a kérdés tehát, él-e ezekben valamely magasabb eszme, etikai erő, amely egy uj, felettük álló, belőlük kialakuló magasabb közület alapjául szolgálhatna. Kétségtelen, hogy a háború pusztitásainak, borzalmainak