Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 4. szám - A népszövetségi eszme reális tartalma. 2. [r.]
154 visszahatása gyanánt megerősbödött az emberiség jelentókeiíy részében a béke vágya, s az a remény, hogy a békét a nemzetközi szolidaritás segítségével fenn lehet tartani. Azonban egy muló hangulat, valamely esemény politikai visszahatása, egy erős akció pillanatnyi ellenhatása nem elég bázis egy állandó közület létesítésére. Események politikai hatásai elősegíthetik valamely szunnyadó vagy még szervezetlen etikai erő érvényesülését, sőt a politikai események ily felhasználása, ha kell, hatalmi szóval, erő érvényesítésével is, amint azt egy Bismarck tette, a bölcs államférfiak feladata, — de etikai tartalom nélkül csak politikai eseményekre, vagy csak erőre közületet építeni nem lehet. — Ahol nincs meg a megfelelő összetartó erő, ott a fegyver ós a politika létesíthet hatalmasnak látszó alakulatokat, amint azt a szomszédos u. n. utódállamoknál, a kis entente „hatalmainál" látjuk, ideig-óráig fenn is tarthatja azokat, de az ily közületek, az ily alakulatok nem birják el a nehéz időket, amelyek pedig a történelem folyamán mindig be szoktak következni. Vagyis a nemzetközi életben is egy uj közületnél, az államok államánál, a keletkezés feltótele a megfelelő etikai erő lehetne csupán. Az államok körében, — értve itt az államok vezető tényezőinek, az államokat alkotó nemzetek irányadó rétegeinek nézetét —, van egy olyan jogérzet, jogi meggyőződés, amely a jogilag szabályozott, jogilag szabályozható érdekek körében az államok felett lebegő jogrendnek, a nemzetközi jognak az alapja. Az államok, a nemzetek körében érvényesül az a meggyőződés, hogy az államok jogilag kiegyensúlyozható érdekei tekintetében bizonyos kötelező rendre van szükség. Vagyis van egy általános jogi meggyőződés, amely megnyilvánul az államok nemzetközi életében, nemzetközi gyakorlatában, amint arra többször idézett munkámban annak idején rámutattam. Ez a nemzetközi jogrend azonban nem szabályozta soha a nemzetek létének, a nemzetiek fejlődésének nagy problémáit s ez a nemzetközi jog, legalább is az érdekek védelmére, a jogsegély eszközének ismeri el a háborút. Ezzel szemben nincs az államokban olyan őket szorosabban összefoglaló etikai erő, amely a jogilag kiegyensúlyozható érdekek körében érvényesülő nemzetközi jog helyett a jogilag stricte nem szabályozható, az emberiség nagy céljaihoz vonatkoztatott mérlegeléseket kívánó érdekellentétek egyensúlyozására képes közület alapja lehetne. Nincs oly magasabb eszme, amely az államokat, a nemzeteket valamely felsőbb egységbe foglalná, sőt nincs meg, legalább is a civilizáció mai állása mellett, a világ összes kulturnemzetei között az az intenzív érdekközösség sem, amely ily eszme kifejlődésének kiindulópontjául, alapjául szolgálhatna. Sőt ellenkezőleg, az államok egy ily magasabb egységet egyenesen kizáró eszme, annak szempontjából, hogy ugy mond