Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Valorizáció és a joggyakorlat

124 ott még ingadozás sem volt és a kártérítési vagy elszámolásból eredő, ós csak a per rendén megállapított1 követelések valorizálását ép ugy kimondják, ha előfeltétele egyébként fennforog, mint bármely más követelés valorizálását. Nálunk is különben javulás látszik mutatkozni ebben a kérdésben, ugy hogy remélhető, hogy joggyakorlatunk a kártérítési vagy elszámolásból eredő követelések közt és más követelések közt megtett teljesen indokolatlan megkülömböztetést teljesen el fogja éjteni. Érdekes továbbá az a gyakorlat, amelyet a valorizálás kérdésében a Kúria a Máv.-val szemben követ. Az 1924. szeptember 4-én P. IV. 5870/923. sz. a. kelt iíélet kimondja, hogy az .1923. XXXIX. t.-e. 8. §. értelmében a V. Ü. Sz. alapján támasztott követelések után a magasabb kamatok nem Ítélhetők meg, „annál kevésbé" lehet szó ily követelés valorizálásáról! Ugyanígy rendelkezik az 1924. szeptember 25-én P. IV. 7214/928. sz. a. kelt ítélet is. (Az a körülmény, hogy az id. 5670. sz. ítélet mégis az elveszett podgyász mai értékét itéli meg és minő okokból, nem tartozik a valorizálás kérdését tárgyazó e sorok keretébe). Az 1924. szeptember 26-án P. VII. 703/1924. sz. a. kelt itélet pedig igen helyesen a Máv.-val szemben támasztott (elveszett iitipodgyász miatti) kártérítési követelést az 1923. évi XXXIX. t.-c.-re való minden tekintet nélkül valorizál. Ez utóbbi tulaj donképen annyira magától értető, hogy külön felemlíteni sem kellene, ha nem lenne ellentétes felfogás, amely a fent irh ítéletekben megnyilvánul. Nem értettem meg, és most sem értem, hogy az 1923. évi XXXIX. t.-c., amely a késedelmes adóst sújtó magasabb kamatok megállapításáról rendelkezik, mikép legyen akadálya a valorizálásnak1? Más kérdést tárgyal a valorizáció, és mást az a törvény, amely külömben a 3. Vában maga reflektál a valorizálásra, amennyiben előírja, hogy valorizálás esetén kisebb kamat, esetleg a rendes késedelmi kamat ítélhető meg, de magát a valorizálás kérdését egy általában nem is érinti. Ezért a Máv.-val szemben hozott, a valorizálást az 1923. évi XXXIX. t.-c.-re való hivatkozással megtagadó ítéletet helytállónak nem, lehet tekinteni. A Máv.-val szemben valorizált összeg után csak kisebb kamat ítélendő meg; ez más kérdés, amely nem tartozik ide. Végül nem értek egyet azzal a felfogással, hogy a valorizálás kártérítés, és mivel tiltott ügyletből kifolyólag kártérítési követelés nem támasztható, valorizálásnak sincs helye {Kúria 1924 december 18. P. VII. 2062/924. sz. Magánj. D.-tár 1925. 2. old.). A valorizálás nem kártérítés; a hitelező azt, vagy egy részét annak, amit adott jó pénzben, visszakapja rossz pénzben. Miért lenne ez kártérítés! Ki a kártevő? De nem tartom megfelelőnek az 1924. december 12-én P. VII. 3095/924. sz.a.