Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Valorizáció és a joggyakorlat

125 kelt ítéletet sem (1. id. h.) amely szerint a felperes turpis causa esetén követelheti ugyan az előbbi állapotba való visszahelyezést, de a pénz valorizálatlanul Ítélendő meg-. Miért'? Ha jó pénze helyett a hitelező ugyanannyi rossz pénzt kap •— ha a 15.000 aranykorona helyett, amelyet adott volt, most kap ugyanannyi rossz koronát — helyreállott e az előbbi állapot!? Végül nem lesz felesleges a német gyakorlatból néhány valorizálási esetre rámutatni: 1. A valorizálás iránti kérelem előterjesztéssé szükséges ugyan, ez azonban bánatkor megtehető, anélkül, hogy a kérelem előterjesztése előtti időre eső pénzértékcsökkenés a kérelmet előterjesztő fél hátrányára esnék. Az utólagos érvényesítés nem keresetváltoztatás. Nem egységes a gyakorlat abban a kérdésben, vájjon a valorizálási igény érvényes ithető-e a felülvizsgálati bíróság előtt. Ez időszerűit az a felfogás látszik kialakulni, hogy a pénzérték csökkenése a felülvizsgálati fórum előtt nem érvényesíthető akkor, midőn az érvényesítés céljából uj tényeket kell felhozni. A valorizálás azonban uj per tárgyává tehető, anélkül, hogy az előző perre mint ítélt dologra hivatkozni lehessen. Az uj perben azonban nemcsak maga a valorizálás kérdése, hanem a valorizálandó követelés alapja kérdésében is újból kell dönteni. 2. Németországban az örökösödési jogban is az általános valorizálási jogszabályokat alkalmazzák. Sőt a pénzérték csökkenése, amely a végrendelet keletkezése óta beállott, alapjául szolgálhat végrendelet hatálytalanítására. Pl. Az örökhagyó, aki két gyermekét egyenlő arányban akarja az örökségben részesíteni, az egyiknek ingatlanait, a másiknak azok akkori értékének megfelelő pénzösszeget hagyja. A beáilott nagymérvű pénzértókcsökkenés folytán ez a pénzösszeg elenyéző csekély az ingatlan értékével szemben. Ilyen esetben megtámadási kereset talán nálunk is sikeres lehetne. (Polg. tkv. terv. biz. szöv. 1716. §, 2. pontja.) Nézetem szerint azonban ilyen esetben helyesebb lenne, megfelelő valorizálással az értékeltérést méltányosan, kiegyenlíteni. A jelen észrevételeim rendén kifejtettekből a következő irányéi veket vezetném le: 1. A valorizálásnak alapja és előfeltétele kizárólag a pénzértéknek az ügylet létrejötte és a teljesítés közti időben beállott nagymérvű csökkenése, amelyhez a késedelem fokozólag hozzájárulhat. Az értékcsökkenés által beállott különbözetet a méltányosság elvei szerint kell kiegyenlíteni. A valorizálás kezdőpontja ennélfogva nem lehet más, mint a pénzérték csökkenésének kezdőpontja (ha a lejárat előbb már l>eállott, különben természetesen a lejárat időpontja). A valorizálás mértéke legyen olyan, hogy a valorizálás