Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Valorizáció és a joggyakorlat

123 naphoz minél közelebb hozni igyekeznek a végett, hogy az a 100%-os valorizálás alperest tnlságosan meg ne terhelje. Ez azonban kerülő ut. Ez a cél ugyanis sokkal helyesebben és egy­ségesebben érhető el, ha a valorizálás alapját és előfeltételét csupán a pénzérték csökkenésében látják és kezdőpontját a pénzértékcsökkenés kezdőpontjára, illetve a lejáratra teszik, és a részleges valorizálás elvét fogadják el (ami nem azt je­lenti, hogy egyes esetekben kivételesen nem lenne alkalmaz­ható a teljes valorizálás). Közbevetőleg megjegyzem, hogy a német u. n. 3. Steuer­notverordnung elrendeli, hogy azoknál a követeléseknél, amelyek az alá a jogszabály alá esnek, pl. jelzálogi követelések­nél a valorizálást maximum 15% és azoknál a követeléseknél, amelyek nem esnek a jelzett jogszabály alá, teljes valorizálásfc egyáltalában nem láttam az igen bő német judikaturában. Mielőtt jelen soraimat befejezem, rá akarok mutatni jog­gyakorlatunk néhány oly további megnyilvánulására, amellyel nem érthetek egyet és amely nem aggálytalan. A kártéritési követelésekre nézve ugyanis az 1924. április 8-án P. VII. 6348/923. sz. a. kelt Ítélet (1924. évi Hitelj. T. 2. old.) kimondja, hogy kártérítési követelés valorizálásának — ami­kor nemcsak az alap vitás, hanem az összeg is birói megálla­pítástól függ — rendszerint hely enincs. Ezzel szemben az 1924. évi október 28-án P. IV. 1250/1924. sz. a. kelt Ítélet helyesen azt mondja ki, hogy oly általános jogszabály, amely szerint kárté­rítési követelés valorizálása elvben ki volna zárva, a birói gya­korlatban ki nem alakult. Ez a két határozat nemcsak az Ítélkezés egységességének hiányát mutatja, hanem azt is, hogy a kártérítési követelés valorizálását elvben kizáró ítélet a valorizálás lényegét nem fogta fel helyesen. Nézetem szei'int ugyanis nincs semmi elfo­gadható jogi indoka annak, hogy kártérítési követelést ne valo­rizáljanak, mert az, hogy az összeg megállapítása birói meg­állapítástól függ, a valorizálás lényegével össze nem függ. A valorizálás alapja és előfeltétele a pénzérték csökkenése, és semmi egyéb; ha a felperes 10.000 K kárt követel, és a bíróság csak 5000 K-át állapit meg, akkor a felperes elégedjék meg ezzel a néhány fillérrel egyenlő összeggel?! Ez nem méltányos és nem igazságos, amely méltátiytalan ítélet csak onnét ered, hogy a valorizálás előfeltételét téAresen („alperes sikeres védekezésé­ben", stb.) állapítják meg. Hasonló téves alapon nyugszik az a felfogás is, hogy elszámolásból folyó és csak a birói eljárás ren­dén megállapított követelés nem valorizálható (Curia 1924. ok­tóber 7. P. II. 7195/923. sz. és 1924 november 19-én P. II. 915/924. sz. a. kelt Ítélet). Megemlítem még erre vonatkozólag: hogy a németországi joggyakorlat ezt a kérdést annyira egyszerűnek találja, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom