Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Valorizáció és a joggyakorlat

119 annál is inkább helyes, mivel különben ott, ahol nincs késedelem, vétkesség- stb., nem lehetne valorizálni, már pedig" bíróságaink tényleg akkor is valorizálnak, ami helyes. De a különféle előfeltétel elfogadása igen aggályos és zavarra vezet. Egyik további kérdés a valorizálás keretében az, vajon melyik időponttól kezdődjék a valorizálás hatályai • Erre megadja a feleletet tulajdonképen az, hogy az előfeltétel a pénzérték csökkenése, a miből önként folyik, hogy a valorizálás kezdőpontja csakis a pénzértékcsökkenós kezdetére eshetik, (ha a csökkenés a lejárat után állott be, ellenkező esetben a lejáratra esik) mert akkor veszi kezdetét az a folyamat, amelynél fogva a hitelező, ha a csak számszerűleg, de nem belértékénél fogva megfelelő összeget kapná, nem jutna szolgáltatásának megfelelő aequivalens ellenszolgáltatáshoz, vagyis nem jutna nhoz, a mihez a feleknek rendesen feltételezhető akaratához képest joga lenne. Dacára ennek az irányelv világos voltának, judikaturánk ebben a kérdésben valóságos tarka képet nyújt. Ennek illustrálására álljon néhány példa: A P. IV. 6754/1923. sz. és a P. IV. 6682/1923. sz. Ítéletek szerint a valorizálás kezdőpontja a valorizálási kérelem előterjesztésének aiapja. Ezzel szemben a P. IV. 1627/1924. sz. iíélet a kezdőpontot a kártétel napjára teszi, kijelentvén, hogy nincs jogs-zabály, amely szerint a< valorizálás minden esetben a kérelem előterjesztésével kezdődnék. A P. IV. 6758/1923. sz., P. IV. 1634/1924. sz. és P. IV. 1886/1924. sz. Ítéletek a kezdőpontot a kereset indítása napjára teszik. A P. IV. 34/1924. sz. ési P. IV. 7214/1923. sz. Ítéletek szerint a kezdőpont az fclsőbir. ítélet hozatalának napja. A P. IV. 1256/1924. és 1549/1924. sz. ítéletek a kezdőpontot a követelés lejárta napjára teszik. A P. VII. 2027/1924. sz. ítélet szerint a kezdőpont az elsőbír. ítéletben megszabott teljesítési határidő lejárta; sőt a P. II. 3983/1924. sz. ítélet azt mondja, hogy a valorizáció a felperest „követelésének keletkezése óta illeti meg" (Jogtud. Közi. 1925. évi 5- sz. 39. old.) stb. Felesleges több ítéletet idézni, mert már ezekből is látható, hogy ebben a kérdésben is nagy eltérés mutatkozik a judikaturában. Hangsúlyozni kívánom azt, hogy nagyon jól tudom, miszerint nincs oly fix időpont, amely minden perben egyformán lenne alkalmazható, mert az egyes jogeseteknél előforduló konkrét körülmények azt befolyásolják. Azonban valamely alapelvnek lenni kell, a melytől való eltérés az illető eset körülményeihez képest mindig megindokolandó, ami azonban a fent idézett íteletekben hiányzik. Egyenesen aggályosnak tartom azonban a fent idézett Ítéletekből kivilágló judikaturában pl. azt, hogy a kezdőpont a kérelem előterjesztése napjára essék. Vegyük csak a gyakorlati ítéletet ugy, ahogy azt magunk előtt