Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Valorizáció és a joggyakorlat

120 látjuk: A hitelező a keresetben vagy egyáltalában, az elsőbir. eljárásban nem kért valorizációt, mert akkor a pénzérték csökkenése még nem volt nagy. A felebbezósi tárgyalást hónapok múlva tartják meg, amikor már a pénzromlás óriási; a hitelező e tárgyaláson előterjeszti valorizációs kérelmét, mert előbb nem tehette. Igazságos és méltányos-e az előző időre eső csökkenését a pénzértéknek az ő hátrányára számítani*? Ugyanígy vagyunk a fent idézett Ítéletekben megállapított néhány más kezdőponttal. Pl. miért számítsuk a valorizálás kezdőpontját csak a keresetindítástól? mikor a pénzromlás jóval előbb vette kezdetét. Sőt akkor is, midőn a hitelező késedelmes volt a kereset inditásával, miért viselje ő a kereset előtti időre eső pénzromlás következményeit egyedül? Hisz a pénzromlás köztudomású volt, az adós is tartozott volna a maga részéről mindent megtenni a pénzérték csökkenése következményeinek elhárítása céljából. A kereset késői meginditása nem jár a mora accipiendi következményeivel; biróságaink nyilván összetévesztik a kereset késői megindítását a hitelezői késedelemmel, ami egészen más. Ezért nézetem szerint belyes, hogy a német Heichssrericht kimondta, hogy a kereset Ujsői meginditása a valorizálás kérdésében az adós javára nem szolgálhat, hacsak fel nem tehette, hogy a hitelező a valorizálásról lemondott (Jurist. Wochenschrift 1924. évi 23. füzet, 1868. old.). A valorizálás kezdőpontja tekintetében fent idézett Ítéletek nélkülözik Valamely egységes irányelv alkalmazását. Ez az egységes irányelv, nézetem szerint, csak az lehet, hogy a valorizálás kezdődik a pénzértékcsökkenés kezdetével; ha a követelés már előbb lejárt, ez legyen a rendszerint alkalmazandó szabály, amelytől való eltérés mindig külön megindokolandó. Áttérve a valorizálás mértékére, meg kell állapítani, hogy ebben a kérdésben a judikaturában már nagyobb egységesség mutatkozik ugyan, mint a többi kérdésben. De az ebben a kérdésben követett egységes gyakorlatban van egy momentum, amely nézetem szerint nagyon aggályos és jól meggondolandó. Eltekintve néhány Ítélettől ugyanis a legtöbb Ítélet teljes vagyis ugyszólva 100% valorizálást nyújt. Ez pedig, -nézetem szerint, jogszerű alappal a legritkább esetekben bir. A valorizáció mértékének kérdésére vonatkozólag vannak bizonyos irányelvek, a melyeknek figyelmenkivül hagyása nélkül lehetetlen ebben a kérdésben tisztán látni, e nélkül pedig a döntés nagy méltánytalanságra vezethet. Mindenek előtt ugyanis figyelembe kell venni azt, hogy a háború és azt követő szomorú események folytán általános elszegényedés állott be. Habár ugy a nemzeti vagyon, mint az egyesek vagyona számszerűleg nagyobbodott, belértékét tekintve a vagyon nagyon esőkként, mert a számszerű nagyobbodás nem tartott lépést a pénzérték csökkenésével. De nemcsak