Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Néhány teoretikus megjegyzés a valorizáció problémájához

106 Az illusztris tudóst az Egyetem jog- és államtudományi kara hivta meg előadások tartására, még pedig a Kultuszminiszter ur kezdeményezésére. Az előadásoknak már ez a tény is fokozott súlyt adott, amelyei (vsak növelt az előadásokon megjelent igen előkelő közönség. így megjelentek: maga a francia követ, de Carbonel ur, de Robienn gróf ur követségi tanácsos, József kir. herceg, Apponyi Albert gróf. Pékár Gyula, Tóth Lajos államtitkár, sok egyetemi tanár és közéletünk számos jelese. Az előadások tulajdonképeni tárgya volt: „A diplomácia története a bécsi kongresszustól a berlini kongresszusig (1815—1878.)" Ezen az alapon épitette fel a tudós előadó egész anyagát és kapcsolódott bele — következtetéseiben — korunk legégetőbb nemzetközi jogi problémáiba. így mindjárt első előadásán is, melynek konklúziójaként „Magyarország és a nemzetek szövetségéinek egymáshoz való viszonyát tárgyalta és amelye* Notter Antal dr. dékán-professzor vezetett be élvezetes franciasággal előadott fejtegetéseivel. Ebből az előadásból különösen kitűnt, hogy Redslob igaz barátja a magyarságnak. Ez a barátság pedig legkivált azért igen becses, mert nem érzelmi — vagy egyéb változékony — alapon nyugszik, hanem ősi alkotrná nyunk alapos ismerete az a forrás, honnan ez az őszinte barátság ered. Ennek a barátságnak igen becses tanújelét adta még az 1918-ban megjelent „Die parlamentarische Regierung in ihrer wahren und in ihrer unechten Form" cimü könyvében, melyben hazánk alkotmányfejlődésével is behatóan foglalkozik. Ezt még mint rostocki egyetemi tanár irta. Sokkal becsesebb azonban a magyar államiság szempontjából ugyancsak ennek a könyvének francia — bővített és részben átdolgozott — kiadása, amely a folyó évben jelent meg Párisban „Le Régime Parlamentaire" cimmel és amelyben még bővebben és még nagyobb átértéssel dolgozza fel ősi alkotmányunk vezető eszméit. Ezt már mint straszburgi egyetemi tanár tette közzé. Egyenesen meglepő, hogy ez az idegen ember mennyire bele tudott hatolni ősi alkotmányunknak szellemébe és mennyire meg képes érezni az alkotmányosságnak azt a sajátságos lehelletét, mely intézményeinken, az ősi nemzetgyűléstől kezdve a Szent Korona közjogi jelentőségének teljes kifejlődéséig, állandóan érzik. Alaposan ismeri a magyar irókat és kutatókat. Hivatkozik Andrássyra és másokra, de különösen és lépten-nyomon Timonra. Ugy látszik Timon könyvét különös szeretettel és megértéssel tanulmányozhatta át. Bizonysága ennek a Szent Korona tan tökéletes átértése. így a 101. §-ban szól a magyar állam „megszemélyesüléséről". behatóan foglalkozik a Szent Korona tanának kialakulásával. Vázolja, hogyan oszlik meg a hatalom a „Szent Korona tagság" fogalma utján a király és a nemzet között, hogy ezután a 105. §-ban"— ismételten idézve Timon fejtegetéseit — a maga részéről is megállapítsa, hogy „A Szent Korona eszméje lett a (magyar) parlamentárizmus alapja" („L'idée de la Sainte Couronne sert de base au régime parlamentaire" § 105.) III. András tanácstörvényét (1298.) „La stabilisation grandissante du Conseil"-nek nevezi, majd bőven tárgyalja a Tanácsnak az Országgyűléssel szemben való felelős ségét (108. §.) s igy jut el a nádori méltóság fejtegetéséig, ahol aztán jól látja meg és mesterien fejtegeti a nádornak alkotmanybiztositó hatáskörét. ..Le Palatin est garant de la constikition" (§. 112.). Mindezek a fejtegetések — amelyeket lényegükben élőszóban is hallottunk most a budapesti előadásokon — elsőrangúan fontosak nekünk, letört magyaroknál?:, mert nemcsak államalkotó képességünket igazolják, de — a Szent Korona fogalmának helyes feldolgozása következtében — a magyar nemzetnek — csak az angoléval hasonlítható — tökéletesebb alkotmányfejlődését is szemlélhetővé teszik s igy teljesen igazolják Timon súlyos megállapítását, hogy „Az államnak személyiséggel bíró élő organizmusként vaíó felfogása az ujabb közjogi tudomány egyik alaptételét képezi.