Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A felnőttkoru bűntettesek próbárabocsátása

107 amelyhez azonban az állambölcselők tudományos reflexiók utján jutottak. Az államnak ez a felfogása, valamint egyáltalán az állam abstrakt fogalma hiányzik a középkori népek és igy a magyar nép képzetében is. Ehhez azonban a magyar nép a Szent Korona közjogi fogalmának kifejlődése, a Szent Korona személyesitése által valamennyi nyugati népnél korábban eljutott és ezáltal elkerülte azt az alkotmányjogi fejlődést, amelyet a nyugati államok államszervezetének fejlődésében patrimoniális rendi monarchiának nevezünk s amely fejlődés a kontinens államaiban a XVII. századtól kezdve a fejedelmi absolutismus kifejlődésére vezetett." (L. Timon: ..Magyar alkotmány- és jogtörténet" 492. lap.) Ez pedig ma nagy szó, mert a. mi vetésünk — Trianon után — csak igy kelhet ki és csak igy érhetik meg. Ezeken a hasábokon is köszönetet mondunk Professzor Róbert Redslobnak, nemzetünk igaz barátjának s kérjük őt, hogy a s-traszburgi ősi egyetemen, volt ellenségeink földjén, hirdesse a nagy igazságot, hogy a Duna-Tisza közén olyan nemzet él, mely ha jelene sivár is — nem utolsó a müveit nemzetek sorában s melynek nagy múltja a garancia arra, hogy élni nemcsak akar, de képes is arra. Dr. Altorjay Sándor. A felnőttkoru bűntettesek próbárabocsátása. (Az „Aduit Probation" rendszerről.) A bűncselekményt elkövetett fiatalkorúakkal, vagyis az életüknek 18-ik évét még be nem töltött egyénekkel szemben a Bn. 17. §-a szerint alkalmazható intézkedések között az 1913. évi VII. törvénycikk megalkotása óta leggyakrabban igénybevett, hogy ne mondjuk: „legnépszerűbb" intézkedés a, próbárabocsátás, mely a Bn. 21. §-ának szövegezése szerint abban áll, hogy a biróság a fiatalkorút itélet hozatala nélkül, megfelelő figyelmeztetés után, egy évi próbaidőre, szigorú szabályokhoz kötött felügyelet mellett feltételesen szabadlábon hagyja. Törvényhozásunk és jogirodal. munk az ilyen intézkedésnek a felnőttkoru bűntettesekre való kiterjesztését még eddigelé nem ismeri. Az 1908. évi XXXVI. t.-c. 1. §-a módot, nyújt ugyan a bíróságnak arra., hogy az egy hónapot meg nem haladó lartamban kiszabott fogházbüntetés és a pénzbüntetés végrehajtását különös méltánylást érdemlő okból felfüggesztheti, ha ettől az elitélt magaviseletére egyéniségének, életviszonyainak és az eset összss többi körülményeinek figyelembevételével kedvező hatást vár s amely felfüggesztett büntetést a Bn. 3. §-a szerint nem lehet végrehajtani akkor, ha az elitélt ellen az itélet jogerőre emelkedésétől számított három évi próbaidő alatt, bűnvádi eljárás nem volt folyamatban, ez az. eljárás azonban egyáltalán nem fele) meg a Bn. 17. ^.-ának 2. pontjában megjelölt intézkedésnek, mely a próbárabocsátott részére „szigorú szabályokhoz kötött" s az 1913. évi VII. t.-c. 7. §-ával rendszeresített állami pártfogó-tisztviselők által teljesítendő felügyeletet ír elő. A philadelphiai American Academy of Political and Social Science évkönyveinek LH-ik kötetében (.132—139. 1.), melyet a nevezett tudományos akadémia elnöke: L. S. Rowe most volt szíves a részemre megküldeni, az amerikai jogi irodalomban jól ismert Wilfred Bolster, a bostoni Municipal Court főbírája egy tanulmányában az Aduit-Probation eddigi fejlődését ismerteti. Fejtegetéséből megtudjuk, hogy az Egyesült-Államok területén a felnőttkoru bűntettesek próbárabocsátása — természetesen bizonyos megszabott korlátok között — nagyon jól bevált és egyre általánosabban alkalmazott bírósági intézkedés. Kezdő szálai még a múlt század hetvenes éveinek végére vezetnek vissza, amikor is — 1878-ban — Massachusetts-állam kormánya kisérletképen felhatalmazta Boston város polgármesterét, hogy a rendőrfőnök felügyelete alatt egy párfcfo|gó-tisztviselőt alkalmazzon, kinek kötelességében álljon a biróság részére olyan, bűncselekményt elkövetett egyéneket „javaslatba hozni próbárabocsátás végett, akiktől okszerűen' várható az, hogy büntetés nélkül megjavulnak." 8*