Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Néhány teoretikus megjegyzés a valorizáció problémájához

102 légei] való élettől elvonatkoztatott mériesgelését; igyekeztem egy átfogó gondolatot találni, amint akkor még primitívebben érezve mondottam egy „kerettörvényt kellene alkotni." A probléma lényege szerény véleményem szerint ma is az, hogy kell találni egy jogi megoldást ezen gazdasági kérdések számára, kell keresni egy régi tömlőt, ahová az élet uj bora befolyhat. De hangsúlyozni kell azt, hogy ez a tömlő csak olyan lehet, amely az eddigi jogrendszereinkben már ismeretes. Ez a kultúra, ezt be kell vallani, nj jogi gondolatok és konstrukciók alkotására képtelen, tehát egyedüli feladata, hogy a régieket konzerválja és igyekezzék ez által a jogrendet és ennek következtében az egész kultúrát megóvni attól, ami Ferrero szerint minden kultúrának sirásója, a kommerziális gondolkozás uralomrajutásától. Kikapcsolva tehát minden kommerziális, sőt, oekonomikus meggondolást, vizsgáljuk meg, hogy e három teóriának mi a lényege s miképen igyekeznek a valorizáció kérdését megoldani. A clausula rebus sic slantibus a római jog egy ősinek mondható axiómája., amelynek lényege, hogy oly esetben, ha a felek nem láthatták előre a körülmények ilyetén alakulását, akkor az eredeti szerződési intentio lép a betű helyébe, illetve tovább menve, a keletkezett jogviszony a keletkezéskori alapon megszűnik és helyébe lép, mint konstituáló biró, de mint osztálytevő szerv is az az elv, hogy mi lenne (!!)a felek akarata ma és hogy lépnének ma szerződésre és hogy döntendő el a helyzet ma a méltányosság, azaz azon az alapon, hogy mind a két fél jogát egyformán mérlegeljük. E teóriát Oertman* képviseli Németországban. Példával lesz a dolog világos. A. és B. társulnak egy üzletre 1906-ban. mondjuk A. behoz 1000 koronát és munkáját, B. a tőkés, 5000 koronát. A társaság husz évre alakul. Ma kell elválást csinálni. Látjuk e példánál első szempillantásra, hogy mennyit érnek az összes kommerziális, mechanikus, arany, zürichi, buza stb. paritás elve; sőt, az u. n. teljes, mérsékelt, méltányos valorizáció jelszava. A fenti elv alkalmazása által a kérdés mindenekelőtt elveszti gazdasági szinezetét és lesz belőle egy a méltányosság által megoldandó jogi probléma, így kezdek gondolkozni. A társaság vagyona ma X. millió papirkorona. (Már a kiindulásnál nem vizsgálom, történt-e megfelelő átértékelés, igen-e vagy sem.) Tudom azt, hogy a befizetési arány VG és 5/6. Most csak egyet vizsgálok még A. nál, mint „telj esitette a pluszt, a végzett munkát. Ezt sem ugy, hegy hasonló körülmények közt levő vállalathoz hasonlitom, hanem subjektiven, mindennemű gazdasági meggondolástól menten, tisztán jogi alapon. Vizsgálom azt tehát, hogy a bonus páter familias gondossága miképen lett megtartva és követve lett-e a diligentia quam in suis rebus elve. Ezen jogi eszközökkel * Geschaftsgrundlagen című művében számtalan példával illusztrálja.