Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Néhány teoretikus megjegyzés a valorizáció problémájához

96 azokból kifejlett partikuláris nemzeti magánjogokból. Ezen jogteoriából, amely a dolgozó szoba hűvös, teoretikus, számító, mérlegelő laboratóriumában keletkezett, kell felépíteni azt az aj jogrendszert, mely az életnek kell, hogy irányitója legyen. * A kérdés magva t. i. az, hogy az élet a jog szellemétől idegen problémákat vet fel, amelyekkel szemben a jog első pillanatra döbbenettel áll szemben; nem uj. A régi római jogban a praetor peregrinus volt az, aki ügyelt az élet fejlődésére és igyekezett az idegen népek jogából oly jogelveket átvenni, amelyek számára a római élet kommerzializálódása már megérett. A praetor peregrinus volt az, aki, mint az ifjúkorunkban megtanultuk, megalkotta a jus striktum mellé a jus aequumot, sőt elvitte ez utóbbit tovább, ugy, hogy Cicero idejében már egyenértékű volt e két jog. De itt valamire nagyon kell ügyelni. A praetor mindig csak jogot fejlesztett és alkotott. Ö az idegen népeknél divó jogi normákat hozta át a római jogba és lehetett azoknak a kalmár nemzeteknek gondolkodása merőben idegen a harcos és patriarchális rómaitól, az a tény, hogy egy tétel a jog talajából fakad, a talaj közösségénél fogva mégis bizonyos befogadhatási eshetőséget nyújt. A gondolat, hangsúlyozva ezt, tehát az, hogy az idegen jog jutott be állami ellenőrzés utján a római jogrendszerbe, mig manapság a jog ellen s azt félrelökve akarnak egy gazdasági jogrendet kiépíteni. A praetor peregrinus hozta a méltányosság jogát, amely más volt, mint a régi szigorú jog, olyan viszony lehetett a kettő között, mint a szigorú apa és a szerető anya közt. De jog volt mind a kettő, a jogszabály szigorúságával és zártságával, mig manapság a jog uralmát akarják megszüntetni és helyébe holmi Einigungsamtokat és Aufwertungsstell-éket szeretnének tenni, amelyek azután a dolgokat alkudozással és egyezkedéssel oldanák meg, szóval a kommerzialitás eszközeivel és nem jog-normáival. A teendő tehát vissza a teóriához, vegyük elő a régi könyveket, az ott lefektetett jogelvekből igyekezzünk valami normát találni, mely jogi formulaként átfogja a gazdasági életet, illetve talán annak csak egy bizonyos komplexumát és azt azután szabályozza. A kérdéshez sajnos, nálunk elméleti irányító! még: nem történt közeledés; König Vilmos is, aki podiir leginkább hajlik cikkeiből kivehetőleg a teoretikus, összefoglaló rnego'dás felé, ugy gondolom, inkább törvényhozási íiktusl sürget; pedig szerény véleményem szerint csak egy jól kiépített teoretikus magánjogi rendszer után lehet arra gondolni, hogy ezen rendszer gondolajtvilága a gyakorlatba, illetve szükség esetén a törvényalkotásba is átültessék. Itt jegyzem meg, hogy a külföld sem igyekezett nagyon a felvetett problémák felett teoretikusan gondolkozni, de azért oz osztrák Sperlnek, Wahlenek és Svobodának, a német Oert