Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Néhány teoretikus megjegyzés a valorizáció problémájához

97 mannák, de főleg a lengyel Zolinak vannak tisztán elméleti meggondolásai és ezen irók gondolatköre képezik alapját az alant következő reflexióknak is. Két alapkő adódik önkéntelenül, amint az ember ezen kérdésekről gondolkozni kezd. Egyik az az elv, amelyet Zoli formuláz, egyszerűen és pregnánsan így:* hogy senki a háborúból hasznot nem húzhat és abból nem gazdagodhat, de sőt, vagyonát sem konzerválhatja másnak a rovására. A másik elv pedig az annyit hangoztatott méltányosság joga. Az első elv talán egy nem tisztán jogi norma, lévén benne a mélyre nézve és gyakorlati alkalmazásban finánc-politikai elem is. Először az angol jog találta ki, illetve vitte keresztül a háborús u. n. konjunkturális (ezen szón van a hangsúly) vagyon elkobzásával. Az angol volt az első, aki belátta, hogy a gazdasági élet egészségteleit eltolódásából, amelynek következtében a neuizetvagyon majd nem mindenütt egy nem kívánatos réteg kezébe került, az államnak kötelessége a maga sápját leszedni. A német jog csak sokkal később tért át erre az elvre, de világosan mutatja ezt a tendenciát, az u. n. 3. Steuer-Notverordnung (14. Febr. 1924. RGBL. IS. 74.). Ez a rendelet tulajdonképen az első nagyobb valorizációs törvényalkotás, amely sok érdekes és értékes gondolatot vet fel, azonban tisztán elmélettel kivánva foglalkozni, csak annyiban fogok kitérni, ugy a gyakorlatra, mint a jogalkotásra, amennyire az valami átfogó nemcsak glosszátori vagy kompillátori gondolatot tartalmaz és inkább igyekezni fogok a fenti két elv kifejlesztéséből a valorizációs jogrendszert ismertetni. A második elv a méltányosság elve, egy ugy mint mindig mostanában is igen kedvelt jelszó, amelyet azonban a mai jogásznemzedék szintén az ultramontan-kommerzializalódás szolgálatába állított. Méltányos a szerződésnek bizonyos körül méiiyek közötti nem teljesítése (gazdasági lehetetlenülés). Ez az egyedüli interpretációja a méltányosságnak, amelyet a háborús magánjog szült. De vizsgáljuk meg e szót ős eredeti jogászi értelmében. A méltányos jog egy keletkezésben levő jogszabály (fluens jog szemben a constans joggal), de minden esetre valami, aminek jogi struktúrája van; — igy mondja ezt igen helyesen Köhler. A legtöbb német iró vele megegyezőleg hangsúlyozza, hogy a méltányosság egy „Norm." Rühmelin egyenesen kikel azon jogászok ellen, akik szerint a méltányos jog csak abban áll, hogy bizonyos korlátokon enyhítsen (értsd, hogy jogelvekel romboljon). Zeiler** szerint kétféle méltányosági gondolat van: 1. készség jótétemények teljesítésére (ez szerinte a jogász szá* Zoli: Teoretisehe Bemerkungen zum AuíwertUiigsproblem 32 old. (Fiirth et Comp., Leipzig.) ** Zeiler: Kommentár. 1. kötet 68. old.