Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Néhány teoretikus megjegyzés a valorizáció problémájához

94 Néhány teoretikus megjegyzés a valorizáció problémájához*) Irta: Dr. Wolf Ernő, budapesti ügyvéd. Több, mint egy évtizede annak, hogy Európában az eddig elrejtve volt bomlási folyamat egy nagy lökés által a lappangó kórból nyílt gennyes sebbé lett; és e nagy kataklizma magával rántotta nemcsak azt, ami tényleg avult és mohos volt, hanem azt is, ami alapköve és erkölcsi pillére volt ennek a nyugateurópai kultúrának. A nyugateurópai kultúrának alapja volt egy magánjog, amely etikus és patriarchális forrásokból keletkezve, az idők folyamán felvett magába szociális és karitativ elemeket és ezek az elemek ugy a régiek, mint az ujak, egybeolvadva irányitották ugy a társadalmi, mint a gazdasági életet. A gazdasági élet tehát haladt azon az uton, amelyet neki a jog, mint megértő apa kijelölt és szigorúan kényszerült arra, hogy urának világnézetét és gondolkozását magáévá tegye és ezáltal megmaradjon azon keretek között, amelyeket az európai magánjogban akkor uralkodó etikus erők számára megvontak. Ez az egyensúlyi helyzet a nagy összeomlás következtében megingott és megváltozott. Az utolsó években már a jogászok ajkáról is halljuk, hogy a mi „mesterségürjk" (sic!!) idejét multa, „a gazdasági élet függvéuye lett"; és ezen dezertőrök mentalitásában gyökeret kezd verni a közfelfogás, hogy a jog semmi egyébre sem való, csak arra, hogy igazolja azokat a gazdasági kilengéseket, amelyeket a tovarohanó élet napról-napra termel. A gondolkozás egyetemessége a tudomány minden ágában megszűnt és helyébe lépett a relativitás vallása és az egyetemes nézőpont halálával sirba szálltak a jog épületét tovább épitő uagy jogászok is. A régi átfogó gondolkozású, csöndes alkotók helyébe, akiket megihletett és áthatott a centralitás, valamint a, zárt gondolkodás nagyszerűsége, uj, kis emberek léptek, akik a konkrét esetre szabott, szük jogi véleményükkel igyekeztek oly problémákat megoldani, amelyeket azelőtt szorgalmas és évtizedes tudományos harc döntött el. Lehet, hogy a gazdasági viszonyok súlyossága, amelynek következtében átfogó, nagy jogi szakmunkát kiadni nem lehetett, szülték ezt a fonák helyzetet, de az bizonyos, hogy a mai európai magánjog inkább egy rendszer nélkül összehordott mozaik padlóhoz hasonló, mint ahhoz a régi szentélyhez, amelyet az igazság felszentelt csarnokának neveztek ann'akidején. Ennek az oka a fenti két (t. i. mentalitási és gazdasági) * Habár e cikkben foglaltakkal nem mindenben értünk egyet, egyébkénti értékos voltára való tekintettel közöljük. Szerkesztőség.