Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A népszövetségi eszme reális tartalma. 1. [r.]

80 A jegyzőkönyvnek lényege hármas gondolaton épül fel. Első sorban megvalósítani kívánja az államok között a jogi kérdések tekintetében felmerülő vitás esetekre vonatkozóan a hágai nemzetközi biróság Ítélkezésének kötelező voltát. Nevezetesen a jegyzőkönyvet elfogadó államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy a birói döntésre alkalmas és a nemzetközi biróság szabályzatának 36. cikke második bekezdésében felsorolt esetekben (kivéve bizonyos fenntartások lehetőségét) minden külön egyezmény nélkül feltétlenül kötelezőnek ismerik el a nemzetközi biróság Ítélkezését. Abban az esetben, ha u jegyzőkönyvet aláíró államok között olyan vitás eset merül fel. amely nem tartozik az említett alapon a nemzetközi biróság hatáskörébe, az ügyet — ngy mint eddig is az egyezségokmány értelmében — a Tanács elé kell terjeszteni. A Tanács megkísérli a közvetítést, azonban ha ez nem vezet eredményre, a Tanács felhívja a feleket, hogy a vitás ügyet bírósági, vagy arbitrarius, döntőbírói döntés elé vigyék. Ha a felek között ily irányban nem jött létre megegyezés, már az egyik fél kérelmére is meg kell alakítani a döntőbíróságot (Comité d'arbitres); ha egyik fél sem kéri az arbitrage-t, a Tanács újból megvizsgálja az ügyet és ha (az érdekelt felek képviselőinek szavazatától eltekintve) egyhangú véleményben tud megállapodni, akkor ez a felekre kötelező éppen ugy, mint a döntőbíróság döntése. Ha azonban a Tanács nem tud egyhangú megállapodásra jutni, akkor a Tanács a vitás ügyet saját elhatározásából arbitrage, döntőbíróság elé terjeszti. Ha a felek a döntőbirák száma, személye, hatásköre,, vagy az eljárás módozatai tekintetében nem tudnak megegyezni, mindezeket a kérdéseket a Tanács szabályozza és a döntőbirákat és elnöküket — a felek meghallgatása után — ama személyek közül választja, akik állampolgárságuk, jellemük és tapasztalataik alapján a legnagyobb biztositékát nyújtják a hozzáértésnek és a pártatlanságnak. E vonatkozásban még csak azt jegyzem meg, hogy a jegyzőkönyv fenntartja az egyezségokmány 15. cikkének 9. bekezdését, melynek értelmében a Tanács minden vitás esetet a Közgyűlés elé terjeszthet, sőt a felek bármelyikének kívánságára a vitás esetet a Közgyűlés elé kell terjeszteni. Ilyen esetben a Közgyűlés olyan jelentésének, amelyet a Tanácsban képviselt szövetségi tagok jóváhagyásával és a szövetség többi tagjai többségének hozzájárulásával hozott, ugyanaz a hatálya van, mint a Tanács egyhangúlag megállapított jelentésének. Végül a harmadik láncszem a jegyzőkönyv rendszerében a szankciók kérdése. A jegyzőkönyvnek a szankciók tekintetében az az alapgondolata, hogy megállapítja a támadó fogalmát és kimondja, hogy támadás esetében a Tanács felhívja a jegyzőkönyv siguatarius hatalmait, hogy a támadóval szemben késede] ere nélkül alkalmazzák a szankciókat. A támadó fél az az