Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A népszövetségi eszme reális tartalma. 1. [r.]

81' állam, ámely az egyezségokmányban vagy a jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségeknek megsértésével a döntést háború utján keresi. Az államok kötelezik magukat, hogy ha közöttük vitáis eset merül fel, sem a kérdésnek békés döntés elé bocsátása előtt, sem az erre irányuló eljárás alatt nem fegyverkeznek a fegyverkezés korlátozásakor rájuk nézve megállapítandó mértéken tul és nem mozgósitanak. Általában kötelezik magukat az államok arra is, hogy tartózkodnak minden olyan cselekménytől, amely egy más államnak támadással való fenyegetését jelentené. Ha valamely állani azt találja, hogy egy másik állam a közöttük felmerült vitás eset után fegyverkezik, vagy mozgósit, vagy azt tapasztalja, hogy egy másik állam báborus készülődéseket tesz, a Tanácshoz fordulhat panasszal. A Tanács az ily panaszt megvizsgálja, amennyiben szükségét látja az érdekelt államokban, vagyis a helyszinen is vizsgálatot tarthat és ha a panaszt alaposnak találja, felhivja az illető államot a panaszolt sérelem megszüntetésére s amennyiben ez a felhivás nem vezetne eredményre, megteszi a szükséges intézkedéseket a világbékét fénye gető helyzet megszüntetésére. A Tanács ily határozatait kétharmad szótöbbséggel hozza. A Tanács a felek megegyezése esetében ennek alapján semleges zónákat is állapithat meg. Ha mégis ellenségeskedések kitörésére kerül sor, annak megállapítása, hogy ki volt a támadó fél, a Tanács feladata, azonban a jegyzőkönyv bizonyos vélelmeket állit fel, amelyektől a Tanács csak egyhangú határozatta] térhet el. Vélelmezte tik támadónak az az állam, amely nem veti magát alá a kötelező békés eljárásnak, vagy az ott bekövetkezett döntéshez nem alkalmazkodik, amely a Tanács által az eljárás folyamán a fegyverkezés, vagy a mozgósitás megszüntetése tekintetében megállapított ideiglenes rendelkezéseket megsérti. Ha a Tanács az adott viszonyok között nem tudná a legrövidebb idő alatt megállapítani, hogy melyik a támadó fél, köteles a hadviselő felek részére fegyverszünetet irni elő, amelynek feltételeit kétharmad szótöbbséggel állapítja meg és amelynek betartására felügyel; az a hadviselő fél, amely nem fogadja el ezt a fegyverszünetet, vagy azt megsérti, támadó félnek fog tekintetni. A szankciók, amelyek a Tanács vonatkozó felhívása után nyerhetnek alkalmazást, — épp ugy, mint az egyezségokmány értelmében — kétfélék: nevezetesen gazdaságiak és katonaiak. A gazdasági szankciók az egyezségokmánnyal megegyezően abban állanak, hogy a jegyzőkönyv signatarius államai megszüntetnek a táraadó állammal minden kereskedelmi és pénzügyi összeköttetést és betiltanak polgáraik és a támadó állam polgárai (illetve az egyezségokmány 16. cikkének még életbe nem lépett helyesbített szövege szerint a területükön lakó személyek és a támadó állam területén lakó személyek) közt min-