Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A törvénysértés fogalma a büntető jogegységi perorvoslatban. 3. [r.]

57 így az alkotmányosság helyreállításáról szóló 1920. évi I. i.-c. ugyan félre nem magyarázható határozottsággal kimondja, hogy az u. n. népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek néptörvény, rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű rendelkezései érvénytelenek, azonban maga ezen törvényszakasz 3. bekezdése felhatalmazza a minisztériumot, hogy amennyiben a jogrend és a jogbiztonság érdekében szükséges, az u. n. népköztársaság szerveinek egyes rendelkezéseit saját felelősségére ideiglenesen hatályban tarthassa vagy azok helyett nj rendelkezéseket állapithasson meg. így hagyta hatályban az .1920. évi 2245. M. E. sz. rendelet további rendelkezésig a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1919. évi XV. sz. néptörvónyt (bizonyos korlátozással). Ez a különben érvénytelennek nyilvánított „néptörvény" tehát ideiglenesen még mindig alkalmazásban van, melynek rendelkezéseit ha valamely alsóbiróság megszegi, törvénysértést követ el. Ugy, hogy a Curia is egy J. H.ban kifejezetten kimondotta, hogy az 1920. évi I. t.-c. 9. §-át sérti, ha a biróság kijelenti, hogy az 1919 : XV. nép törvény érvénytelen. (880. sz.) Sőt a 10. sz. Jogegységi Döntvény is ezen további rendelkezésig alkalmazásban maradt néptörvény 6. §-ának helyes értelmezése felől intézkedik. Ez a kérdés tehát tulajdonképpen nem vitás, csak arra hoztam fel érdekes példa gyanánt, hogy lehetséges, miszerint a törvénysértés nem közvetlenül valamely törvény rendelkezését szegi meg, hanem a törvény által hatályban levőnek nyilvánított más, esetleg nem is alkotmányos jogforrást. Természetesen a törvénysértés ezen esetben nem az alkotmányellenesen létesült és elvileg érvénytelennek tekintendő néptöívényt, hanem az annak szabályait ideiglenesen fenntartó 1920 :1. t.-c. 9. §-át sérti. Vitásabb már, hogy miniszteri rendelet vagy a döntvény lehet-e oly jogforrás, melynek megsértése jogegységi perorvoslattal megtámadható. A rendeletre nézve a gyakorlat igennel válaszol. A háború alatt és után a törvénypótló és a szükségrendeletek egész sora jelent meg a kivételes hatalom gyakorlásáról szóló 1912 : LXI1I. t.-c. alapján, melyeket mint törvényes jogforrásokat a bíróságok kötelesek voltak alkalmazni. Elég a gyorsított eljárásról, a rögtönbiráskodásról kiadott rendeleteket megemlíteni vagy az árdrágító visszaélésekről szóló törvények alapján az uzsorabiróságok eljárásáról (Ube) kiadott, ma is érvényes rendeletekre hivatkoznom. Ezeknek a rendeleteknek alkalmazása közben elkövetett törvénysértés több esetben került jogegységi perorvoslat utján a Curia elé s többször kellett épen ezen rendeletek alkalmazási köre s ezeknek a Btkvel vagy a Bp-sal való viszonya kérdésében állást foglalni. így helyesen mondta ki a 894. sz. J. H. (1922 febr. 20.), hogy a rögtönitél őbiróság előtti eljárásban a biróság csak a 9550/1915. I. M. sz. rendelet 38. §-a alapján szabhatja ki a büntetést, igy tör-